Magyar ösztöndíjasként Japánban- Interjú Molnár Julcsi egyetemistával

Julcsival Tokióban futottam össze az Olimpiai Stadionnál a nyáron. Ő magyar önkéntesként segítette a sportriporterek munkáját, én tolmácsként dolgoztam a Magyar Olimpiai Csapatnál. Magyar szót hallva nagyon megörültünk egymásnak. Megbeszéltük, hogy egy cikksorozatban feldolgozzuk kintlétének történetét, illetve azt, hogy fiatal magyar lányként hogyan éli meg a tokiói mindennapokat. Ismerjétek meg tehát Julcsit, a Japánban élő magyar ösztöndíjas lányt!

1. Kérlek, hogy mutasd be magad az olvasóknak!

Molnár Julcsi vagyok, egy Budapesti lány, aki annyira kíváncsi volt Japánra, hogy húsz évesen kiköltözött Tokióba! Ma már több mint négy éve élek itt, és szörfözöm az élet hullámain.

A tokiói Senso-ji előtt

2. Hogy kerültél kapcsolatba a japán kultúrával és mi fogott meg benne a legjobban?

Általános iskolában a szomszéd Japán suli tanulói keltették fel az érdeklődésem a Japán kultúra iránt, amikor gyereknapon bemutatták az írásukat és kipróbálhattuk a játékaikat. A kandzsik és az egykerekű biciklik után a gimnáziumban találkoztam újra Japánnal, ahol fel is vettem második idegen nyelvként. A tanáraim értékelték a lankadatlan érdeklődésemet a rejtelmes Japán nyelv és művészet iránt, és sok lehetőséget adtak arra, hogy elmélyítsem a tudásomat. Így mindig egy új mérföldkövet átlépve megtanultam navigálni ezt a világot. 

Az egyik első kalligráfiám

3. Mikor döntötted el, hogy Japánba szeretnél utazni és, hogyan jutottál ki?

A festmények és az animék világának, esztétikájának vonzalmában sosem volt számomra kérdés, hogy egyszer ellátogassak Japánba, és körülnézzek. Tizenegyedik végén kirepülhettem Oszakába, ahol egy családnál laktam két hétig. Ezalatt ízelítőt kaptam Japánból, Kiotó nagyon megfogott. De két hét - iskolával együtt - sajnos kevés volt, és tudtam, hogy legközelebb vissza fogok jönni hosszabb időre. Utána már “csak” az alkalomra várva igyekeztem a tanulmányaimban, és végül a Japán szakra járva ajánlotta a tanárom a MEXT ösztöndíj programot, aminek köszönhetően kiköltözhettem ide! 

Az első utam Kiotóba, az arany pavilonhoz vezetett

4. Mit kell tudni a kinti életedről?

2017-ben landoltam Tokióban, és azóta is megunhatatlan számomra ez a hely. Első évben csak japánul tanultam, a TUFS-en (Tokyo University of Foreign Studies)  egy nagyon nemzetközi környezetben, és utána felvettek az Ochanomizu egyetemre, ahova azóta is járok és művészettörténetet tanulok. Az Ochanomizu egy női egyetem, és nagyon családias hangulata van. 

Cseresznyevirágzás a Meguro folyónál

5. Mi volt eddig a legmeghatározóbb élményed kint, és miért?

Az utazások Fukushimába, Naoshimára vagy Kamikóchiba felejthetetlen élmények számomra. De a legmeghatározóbb az önkéntes munkám volt a 2020-as tokiói olimpián. A vírus helyzet miatt már szinte letettem róla, de mivel mégis megrendezték, mindent beleadtam, és nagyon élveztem az egészet. Protokoll szerepet kaptam, ami az jelenti, hogy a VIP nézőket segíthettem a lelátóra. Megtisztelő és különleges lehetőség volt, hogy egyszerre képviselhettem a Japán omotenashi vendéglátást, és a Japánban élő magyarokat is! 

 
Az Olimpián, a stadion előtt

6. Hogy telik egy átlagos napod?

Igazából a legnagyobb eltérés az otthoni életmódomtól az, hogy itt egyedül vagyok. Ez a szituáció szabadságot ad a napjaim megalkotására, de magányos is tud lenni. Mostanában a kollégiumból végzem a tanulmányaimat, és szabad időmben szeretek a környéken sportolni. Az egyetem mellett mindig igyekszem más projektekbe is becsatlakozni, ami által színes tapasztalatokra tehetek szert, és megismerkedhetek a helyiekkel. Ilyen volt például a Olimpiai és Fukushimai önkénteskedés, a gyakornok munka, vagy a csoportos projekt munka amiben részt vettem. 

Vizsgaidőszak

7. Milyen témákról szeretnél majd beszámolni nekünk itt a blogban?

Tokióban mindig történik valami új és izgalmas, úgyhogy első sorban az itteni kulturális életről és trendekről fogok írni, de ne ragadjunk le Tokiónál, szeretném bemutatni pár meghatározó utazásomat, élményemet Japánból - Fukushimát, Naoshimát, Kiotót és Kamikóchit. És arról is beszámolok, hogy pontosan hogyan kaptam meg az ösztöndíjat, ami remélem hogy sokatoknak hasznos információ lesz! Ha felmerül bármi kérdésetek/kérésetek, beszéljük meg a kommentekben!

Naoshimai kiránduláson

8. Mik a terveid a közeljövőre nézve?

Egyelőre az, hogy befejezzem az egyetemet, és kiutazzam magam Japánban! Utána ha haza megyek, Japán mindig a szívem csücske marad, és az instagramom és ezen blog bejegyzések amolyan albumként szolgálnak majd a nosztalgiázásra. Tudom hogy lassan itt az ideje a következő szintre lépni, ami számomra most azt jelenti, hogy otthon, vagy egy másik országban is kipróbáljam magam. 

Elérhetőségeim:

@julcsiintokyo

https://www.instagram.com/julcsiintokyo/

Kamikóchi