A tokiói olimpia (puha) ereje - Decsi Dóra Kelet-Ázsia kutató írása

A nehéz körülmények ellenére végül sikerült Japánban az olimpiát megrendezni, és ha nem is a szokványos módon, de mindannyian követhettük az eseményeket. Decsi Dóra Kelet-Ázsia szakértő komoly kutatásokat végzett az előkészületekkel és a játékok lezajlásával kapcsolatban, melynek összefoglalóját most meg is osztja velünk!

Lelkes sportrajongóként és hobbi sportolóként mindig nagyon vártam az olimpiai játékokat és a tévé elé ragadva lestem a vizes számokat, a tornászok látványos mozdulatait vagy a heves küzdősportokat. Végtére is, a pályaválasztásomat is a sportnak köszönhetem, hiszen a judon keresztül szerettem meg Japánt és a japán kultúrát. Így a japán szak után a látókörömet teljesítve Kelet-Ázsia szakértő lettem. Az idei évben készítettem el diplomadolgozatomat, amelynek témája számomra teljesen nyilvánvaló volt, hiszen mi mást kutathatna egy sport és Japán rajongó, ha nem a tokiói olimpiai előkészületeket és aztán a játékok megvalósulását. Az idei olimpia pedig többszörösen különlegesnek bizonyult, így mindenképpen érdemes róla pár szót ejteni. Természetesen senkit nem szeretnék most untatni a játékok gazdasági vetületeivel és száraz számadatokkal. Egy olyan területét szeretném előtérbe helyezni a kutatásomnak, ami bennünket, azaz a társadalmat kicsit közvetlenebbül érint. 

Az olimpiához hasonló mega-sporteseményeknek némiképp messzebbre nyúló hatásuk van a sportolók és eredményeik ünneplésénél, hiszen megrendezésük nagyban hozzájárul az adott ország nemzetközi megítéléséhez, érvényesülésének lehetőségeihez. Ez tulajdonképpen az ún. soft power része, amelybe beletartozik az adott ország kultúrája, történelmi hagyományai, a sport, a gasztronómia és sok egyéb. Ezeknek közvetítése az emberek felé pedig meggyőző és érdekérvényesítő erővel bír a nemzetközi megítélés, illetve a politikai és gazdasági előrejutás terén is. 

A 2020-as tokiói olimpia tehát kiemelt fontosságú sportesemény, különösen a 2019-ben kezdődő pandémia következményeit szemügyre véve, hiszen az olimpiák történetében először fordult elő, hogy egy évvel elhalasztásra kerültek a játékok. Az esemény soft power jellegét pedig érdemes megfigyelnünk, hiszen a japán szervezőknek komoly kijelölt céljaik voltak az olimpia hozadékait illetően. Bővebben arról, hogy mik is valójában ezek és miként valósultak meg, nézzük meg! 

Japán már a riói játékok záróünnepségén megmutatta, hogy mennyire modern, innovatív és fiatalos olimpiát szeretne szervezni, amikor az akkori miniszterelnök, Abe Shinzō Super Mario figurának öltözve szerepelt egy videón.

 
Abe Shinzō a 2016-os riói játékok záróünnepségén.

A tokiói játékok egyrészt a modernitás és a fejlett robottechnológia jegyében kívánták feltárni mindazt, amire Japán képes. Erre jó példával szolgálnak azok a robotok, amelyek a kabalafigurák alakját magukra öltve azt a feladatot látták volna el, hogy üdvözöljék az érkező szurkolókat és iránymutatással lássák el őket. Sajnos ők nem tudták betölteni rendeltetésüket, azonban készültek a szervezők munkáját segítő robotok is. 

 
Az olimpiát segítő robotok.

Egy másik kitűzött cél a fenntartható olimpia koncepciójának felépítése és megvalósítása volt. Ez a legkülönfélébb helyzetekben is megvalósíthatónak bizonyult, és igyekeztek a lakosokat és helyi közösségeket is bevonni ennek kivitelezéséhez. Ilyen összefogással sikerült annyi használaton kívüli elektronikai eszközt begyűjteni, hogy az érmeket az ezekből kinyert nemesfémekből tudták nagyrészt elkészíteni. Ezt leszámítva még nagyon sok területen figyeltek arra, hogy az olimpia ökológiai lábnyomát a minimálisra csökkentsék. Ezzel természetesen a nemzetközi és hazai közönség szimpátiáját is megcélozták, hiszen Japán ezzel azt sugallta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a pacifista imázsképe kibővüljön egy a környezetére érzékeny és tudatos ország képével, amivel közvetetten is igyekszik helyreállítani regionális és globális geopolitikai szerepét. 

 
A tokiói olimpia érmei a fenntarthatóság jegyében készültek.

A korábbi évtizedekben Japán folyamatosan érték különféle csapások. Ilyen volt a gazdasági stagnálás kezdete és a 2011-es fukushimai hármaskatasztrófa is. Nem csoda hát, hogy a nemzetközi vizeket olybá tűnt, mintha Japán némiképp elveszítené vezető befolyását a térségben és a világon, főleg olyan versenytársak mellett, mint Kína. Az olimpia küldetése tehát egyfajta nyitás volt a külvilág felé, hogy Japán valamelyest kiszakadjon az elszigeteltségből, illetve, hogy befoltozza a régen feltépett sebek helyét. Ezért kapott Fukushima is különleges szerepet a játékok folyamán. Innen vette kezdetét az olimpiai láng körútja, de baseball és softball versenyszámokat is rendeztek Fukushimában, remélve, hogy ezzel a térség képes bebizonyítani, hogy felépült a tíz éve történt tragédiából.

 
Az olimpiai láng körútja Fukushimából indult.

Az olimpia egy évvel való elhalasztása pedig egy nagyon fontos küldetéssel toldotta meg a kitűzött célok sorát, méghozzá azzal, hogy Japán bizonyítani tudja, hogy egy világjárvány kellős közepén is lehet biztonságos körülmények között olimpiát szervezni. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész világ firtatta ennek lehetőségét.

Azt, hogy sikeres volt-e a tokiói olimpia, nagyon nehéz megmondani. Én alapjában véve két szempontból vizsgáltam a választ: egyik a szervezés és technikai lebonyolítás, amely egy világjárvánnyal találta magát szemben, a másik pedig az eseményt követő hatások minősége. A játékok ideje alatt nagyon szigorú szabályok vonatkoztak a résztvevőkre a koronavírus járvány megfékezése érdekében. A szervezés egyértelműen azon volt, hogy minimálisra csökkentsék a fertőzések kockázatát, ami mondhatni, jól sikerült, azonban ez korlátozta a versenyzők és a résztvevők olimpiai élményét. Az én értékelésem a szervezés szempontjából az, hogy a világjárvánnyal járó nehezítő körülmények ellenére Tokiónak sikerült egy biztonságos körülmények között megrendezésre kerülő versenysorozatot megvalósítania.

A sikeresség másik mércéjét a jövőben bekövetkező hatások mutatják. Japán célja, hogy újra részese legyen a nemzetközi köztudatnak és körforgásnak, illetve, hogy a belső társadalmi kohézió megvalósuljon a fukushimai katasztrófa és a gazdasági stagnálás negatív következményeit követően, már egy sokkal nehezebben megítélhető elhatározás.

A legnagyobb érvágást a tokiói olimpia esetében nem is az egy éves halasztás jelentette, hanem hogy a szurkolók kénytelenek voltak távolmaradni. Ez pedig minden kulturális közeledést és előkészületet ellehetetlenített és természetesen hatalmas anyagi károkat okozott például a turizmusban, a jegyértékesítésben, stb. 

Azt gondolhatnánk, hogy ezzel az intézkedéssel a televíziós közvetítők jártak a legjobban, azonban a nagy időeltolódás miatt az európai és amerikai nézőközönség száma meg sem közelítette a korábbi olimpia nézettségét. A televíziós közvetítéseket nézve pedig nem feltétlenül jött át mindaz az erőfeszítés és célkitűzés, amelyet Tokió megfogalmazott a modernitást és futurisztikus képet illetően. 

Nehéz ítéletet mondani a tokiói olimpiáról, nem is tisztem ezt megtenni. Szerény véleményem szerint a szervezők megtettek minden tőlük telhetőt és nem vallottak szégyent a nemzetközi mega-sportesemények világában sem. Mindennek utóhatása valójában még a jövő titka és egy nagyobb kép része. 

Decsi Dóra Kelet-Ázsia szakértő

Annak pedig, aki ezen felül szeretne tovább tájékozódni az olimpia-szervezés előzményeiről, előkészületeiről, gazdasági és politikai, illetve társadalmi vetületéről, szíves figyelmébe ajánlom a diplomadolgozatom publikált formáját, ami a PPKE Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport Műhelytanulmányai között online olvasható.