Hagyományos Újév Kiotóban

Hagyományos Újév Kiotóban - Kifune Szentély

Molnár Julianna olyan szerencsés helyzetbe került, hogy Japán egyik legautentikusabb helyén, Kiotóban tapasztalhatta meg az újév eljövetelét. Írását olvasva bepillantást nyerhetünk a szigetország legősibb hagyományaiba, a fotók segítségével pedig átérezhetjük az ilyenkor tapasztalható különleges hangulatot.

A teljes cikket írta és a fotókat készítette: Molnár Julianna

A Japán Újév általában nem a hajnalig tartó partikról, tűzijátékokról, és pezsgőzésről szól. Annál inkább az ellentétjéről: elvonulásról, szűk családi osechi (お節) vacsoráról, az egész estés TV műsor, a Kouhaku utagassen (紅白歌合戦) nézéséről, és az Újév napján való szentély és templom látogatásról, a hatsumoude-ről (初詣). Idén szerencsém volt az újévet Kiotóban ünnepelni, és hagyományos módon meglátogatni a híres Kifune szentélyt a kiotói hegyekben. Ez által újonnan belemerültem a Japán újévi szokásokba és szellemiségbe.

A Kifune szentélyhez vezető lépcsősor

Kiotó Shijo állomásán átszálltunk a Karasuma metróvonalra, és a Kokusaikaikan állomáson egy buszra, ami elvitt minket egészen a Kifuneguchi-ig, azaz a Kifune szentély alsó bejáratáig. Kiotó belvárosából északra felemelkedve megjelentek az első hó nyomai, és a Kifuneguchi megállónál már havazás fogadott minket. Innen 30 perc sétára (vagy 10 perc busz útra) található a szentély valós bejárata. Mi sétálva tettük meg az utat, és közben a hóesésben gyönyörködtünk.

A Kifuneguchitól a szentélyig

A Kifune szentély (貴船神社) talán hóval borítva a legszebb, és szerencsénkre pont jókor jöttünk. A Japán újévi hagyományok szerint a kapunál kadomatsu (門松) fogadott, egy (fenyő)ág csokor, amit a bejárat két oldalára szokásos tenni újévkor. A bejáratot jelző piros torii kaputól a szentélyig egy hosszú, meredek lépcsősor vezet, piros lámpásokkal díszítve. A lépcső tetejére érve pedig kígyózó sor fogadott, az év első tisztelet tételéhez.

A lépcsősor és a főszentély

A Kifune egy olyan Shinto szentély, ahol a vízzel kapcsolatos istenséget (神, kami) tisztelik. A szentélyt három különálló rész alkotja: a Főszentély (本宮), a Yui no Yashiro (結社), és az Okunomiya (奥宮). Vannak, akik egy bizonyos útvonalat választanak a zarándoklatuk megtételéhez. Először a Főszentélyt látogatják meg, majd miután elmondták az imájukat, egyenesen átsétálnak az Okunomiya-hoz, végül hazafelé menet beugranak a középső szentélyhez, a Yui no Yashiro-hoz.

A szentély udvara

A Kifune szentély a Heian korszakban a császári udvar védelme alatt állt, és ebben az időben a császári udvar hivatalos küldöttségei érkeztek a szentélybe, az istenségeknek felajánlott lovakkal. A lovakkal egy bizonyos időjárásért imádkoztak: fekete lovat ajándékoztak ha esőt kértek, és fehér lovat, ha tiszta eget. A szentélyben mai napig álló lovak szobrai erről tanúskodnak.

Tűzrakás, lovasszobrok, lámpás

Mi is tiszteletünket tettük a szentélynél, és 200 jenért cserébe kihúztuk az év első omikuji-jét (おみくじ), azaz szerencse céduláját. Mivel a szentély témája a víz, ezért a papír cédulát a domboldalban csorgó patak vizébe merítve rajzolódik ki a jóslat. Nekem a daikichi (大吉, nagy szerencse) jelent meg, és egyből nagyon szerencsésnek éreztem magam, hiszen a hóval borított Kifune szentély meglátogatásával teljesült egy évek óta várt bakancslista pontom.

A mizuura mikuji, a Kifune szentély különleges jósló cédulája

A szentély oldalában sült mochi-t (餅) árultak, mellette pedig tábortűz ropogott, amit a látogatók melegedésére gyújtottak a helyi szerzetesek. Ahogy a szentélyeknél szokásos, itt is sok omiyage-t (お土産), szuvenírt árultak: a kedvencem az ezüst hópelyhekkel díszített, fehér momiji ema (紅葉絵馬) volt, egy kis falap, amire kívánságokat szoktak írni, és fellógatják a szentélyben. A melegedő házikóban elfogyasztottuk a mochit, és óvatosan lesétáltunk a lámpásokkal tűzdelt lépcsősoron, megannyi zarándok és turista nyomában.

Szuvenirek: momiji ema és sült mochi