Magyar vlogger lány népszerűsíti hazánkat Japánban-interjú Fehér Fruzsinával

Fehér Fruzsina rajong a japán kultúráért, de most már érte is rajonganak a japánok. YouTube csatornájának több mint huszonháromezer feliratkozója van, és ez a szám folyamatosan gyarapszik. A népszerű vlogger lány japán párjával közösen gyárt humoros tartalmakat japánul. Vajon mikor kezdődött a Japán iránti rajongás, és hogyan jött a vlog ötlete?

Tavaly nyáron érkeztél vissza Japánból, ahol két évet töltöttél el. Mesélj arról, hogy hogyan jutottál ki, és mivel foglalkoztál pontosan?

Az egyetemen nem japán szakra jártam, de amikor végeztem elhatároztam, hogy diplomaosztó után a nagybetűs életet Tokióban szeretném megkezdeni. Egyszer jártam már az országban, és ismertem a nyelvet, de szerettem volna tökéletesen beszélni japánul, megtapasztalni a nagyvárosi életet, és bevallom, nagyon kíváncsi voltam arra is, hogy európaiként hogyan kezelném a japán munkamorált. Emellett természetesen vonzott a kultúra, a hagyományok is. Még egyetem alatt elmentem egy szemináriumra, ahol japán munkalehetőségeket mutattak be érdeklődő külföldieknek. Ott találtam rá a későbbi munkahelyemre, amely egy esküvő- és rendezvényszervező cég volt. A rendezvényhelyszín Tokióban, egy négyszáz éves gyönyörű japánkertben volt.

A szemináriumot szervező japán hölgynél jelentkeztem, aki felvette velem a kapcsolatot, és végig egyengette az utamat a japán önéletrajz megírásától - egészen az állásinterjúig. A cég kiválasztott három jelöltet az önéletrajzok és a bemutatkozó videók alapján, ezután pedig Skype-on keresztül interjúztattak minket. Velem a beszélgetés a hajnali órákban volt, és nagyon remegett a hangom, de végül mégis engem választottak, igy az interjú után egy héttel már küldték is a szükséges dokumentumokat.

Nehéz megfogalmazni a pozíciót, amiben dolgoztam, de a vendégeknek kellett segítenem végig az adott esemény ideje alatt. Eligazítottam őket a rendezvényen, vagy a cégben dolgozó személyekkel kötöttem őket össze. Megbeszéléseket intéztem, de francia-japán esküvőn is kellett már tolmácsolnom a francia családtagoknak. Olyan is volt, hogy kimonót kellett átvenni és megőrizni, máskor pedig gésákat kísértem a hangszereikkel. Előfordult néha olyan is, hogy egy adott esemény reklámfotóján kellett modellt állni kimonóban - tehát tényleg nagyon változatos feladataim voltak.

Fruzsina modellként és munkatársként is részt vett a rendezvényeken

Milyen volt japán munkamorálban dolgozni? Mi az, ami tetszett a munkádban és mi az, ami nagyon nem? 

Először Working Holiday vízummal dolgoztam kint, így heti kb. 30-35 órát dolgoztam, és tudtam jelezni milyen napokon szeretnék dolgozni. Később a cég úgy döntött, hogy marasztalna, ha én is szeretném, és kaptam egy öt éves munkavállalói vízumot. Ekkor csöppentem bele az igazi munkamorálba, és a japán munka világába. Eleinte lenyűgözött, hogy a japánok milyen lelkesek, kötelességtudók és milyen jó a csapatszellem. Ez nagyon tetszett. Aztán idővel láttam az érem másik oldalát is: kiszámíthatatlan munkaidő, túlórázás, szigor és felelősségvállalás. Az egy dolog, hogy nem tudtam szabadságot kivenni, és a cég döntötte el mikor és mennyi szabadnapom lehet, idővel ugyanúgy elvárták tőlem minden szabály és hagyomány ismeretét, mintha én is ott születtem volna. És itt nem csak az általános illemszabályokra gondolok, hanem volt, hogy pl. nekem kellett feladnom a vendégre a kimonóra vehető eső elleni “védőszoknyát/susoyoke”, ami azzal járt, hogy meg kellett tanulnom hajtogatni is ezt az anyagot.

Szigorú japán munkamorál, rengeteg előírással és kötelezettséggel

Hogy kerültél kapcsolatba a japán nyelvvel és kultúrával?

Általános iskolában lett egy japán-magyar osztálytársam, talán az volt az első alkalom, amikor érdeklődni kezdtem Japán iránt. Aztán a teakultúra, a történelmük, meg a társadalmuk kezdett érdekelni. A nyelv pedig úgy indult, hogy láttam egy hallgatót az egyetemen, aki hiraganával írt valami szöveget. A hiragana annyira megtetszett, hogy meg akartam tanulni én is írni vele. Az idegen nyelvek iránt mindig is érdeklődtem, és tanultam arról is, hogy egy nyelv mennyire hatással van az adott nemzetre, és a beszélőikre, gondolkodásukra, kultúrájukra. Tehát egyértelmű lett, hogy csak akkor tudok igazán megérteni igazán egy országot vagy társadalmat, ha a nyelvüket beszélem. A japán nyelvet egyedül kezdtem el tanulni, így a kinti élet volt a tanárom, a legjobb nyelviskola pedig a munkahelyem lett. A mai napig, ha kérdezik, hogy tudok-e japánul, a válaszom igen és nem, hiszen folyamatosan tanulom az új szavakat, kifejezéseket, és tudom, hogy ez egy egész életen át fog tartani.

Fruzsinát elvarázsolta a tradicionális japán kultúra

Japán párod van, akit kint ismertél meg, és most Budapesten is együtt éltek. Mesélj arról, hogy hogyan ismerkedtetek meg, és milyen terveitek vannak közösen?

Közös ismerősnek köszönhetően ismertük meg egymást.  Először Aszakuszában találkoztunk, és zuhogott az eső. Ráadásul el is tévesztettem a megállót, ezért utánam kellett jöjjön egy másik metróvonallal. Ekkor már a COVID szabályok miatt maszkot kellett viselni, így az első beszélgetésünk során nem is láttuk még rendesen egymás arcát. Egyébként ő kiotói, csak aznap dolga volt Tokióban, nekem pedig akkor pont szabadnapom volt. Miután először találkoztunk elég gyorsan eldőlt mindkettőnk számára, hogy együtt tervezzük a jövőt. Nagyon hasonló az ízlésünk és a humorunk, tehát rögtön megvolt a közös hang. Egyformán gondolkozunk a családról, az életről. Habár nagyon szeretünk Budapesten élni, mindkettőnk nagy álma, hogy egy nap Kiotóban is együtt lakjunk.

Japánban sorsfordító találkozásra is sor került

Vloggerként és digitális tartalomgyártóként nagyon nagy népszerűségnek örvendtek. Mikor és hogyan jött az ötlet a saját YouTube csatorna létrehozására, és mi a célotok vele?

Az ő ötlete volt az egész, de nem hangzott újdonságnak a számomra. Tudtam, hogy Japánban sikeresek a nemzetközi párok csatornái, és én is néztem néha videókat a témában. Mivel engem is mindig érdekelt a fényképezés, a videózás és a tartalomgyártás, nem kellett sokáig győzködnie. Még csak pár hónapja voltunk együtt amikor elkezdtük. Emlékszem, hogy nem voltak akkor kifejezetten nagy terveink a csatornával, csak jól szórakoztunk és kreatív feladat volt, amit közösen tudtunk csinálni. Aztán pár hónap alatt jövedelmezni kezdett a csatorna, és hónapról hónapra növekedtek a számok. Akkor nagyon meglepődtünk. A legfőbb célunk vele a szórakoztatás, a kikapcsolódás és a kulturális különbségek humorral való bemutatása. Amióta kialakult egy állandó nézőközönség, azóta azt is feladatnak érezzük, hogy Magyarországot jobban bemutassuk a japán közönségnek, és népszerűsítsük a magyar kultúrát, illetve tájékoztassuk az embereket olyan információkról, amit Japánban esetleg nehezebb megszerezni.

A kulturális különbségeket együtt lehet igazán jól bemutatni

Milyen tapasztalataitok vannak eddig, kik követnek benneteket, mire kíváncsiak a nézők, illetve milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Meglepő módon nem a korosztályunk, hanem főleg nálunk idősebb generációk nézik a csatornát. Van közöttük belsőépítész, stylist, fotográfus, virágbolti dolgozó, de diákok és anyukák is, akiknek Magyarországra kellett költözniük a családjukkal munka vagy tanulmányok miatt. Sokan a humor miatt nézik és kikapcsolódnak a videókon, sokan pedig azért iratkoztak fel, mert érdeklődnek Magyarország, vagy Európa iránt.

Nem tudjuk meddig növekedhet még ez a csatorna, így ez befolyásolhatja a terveinket is, de azt mindenképp szeretnénk, ha egy ismert forrása lennénk Magyarországnak Japánban. Ha a csatorna hosszútávon sikeres lesz, az segíthet kapcsolatokat kialakítani, és akár nagyobb célokat is szolgálni.

Milyen fórumokon és hogy lehet titeket megtalálni?

Youtube-on van a közös csatornánk, és én személyesen az Instagramon is fent vagyok.

A YouTube csatornánk neve: FEIDA Channel:  https://www.youtube.com/c/FEIDAchannel

Én pedig Instagramon a @fruzsifr profilt használom.