Béke megteremtése egy csésze japán teával

A japán tradicionális teaművészet már hazánkban sem ismeretlen művészeti ág. Több évtizedes munka eredménye, hogy a teabemutatókon túl ma már az oktatás és a tudásmegosztás is fontos szerepet kap az Urasenke magyarországi teaiskola életében. Rajzó-Kontor Kornéliával, az iskola művészeti vezetőjével és az Egyesület alelnökével a húsz év legfontosabb történéseiről és a fejlődés irányáról beszélgettünk.

1. A magyarországi Urasenke teaiskola fontos évfordulóhoz érkezett. Mesélj róla, hogy pontosan mit ünnepeltetek, és hogyan tettétek emlékezetessé ezt az eseményt?

Valóban egy fontos mérföldkőhöz értünk, hiszen szervezeti formában 20 éve van jelen Magyarországon a japán teaművészet Urasenke irányzata, mely az 1940-ben Japánban létrehozott Urasenke Tankokai szervezet kihelyezett tagozataként működik 2001 óta hazánkban.

Az Urasenke teaiskola 14. generációs nagymestere által létrehozott szervezetet 1953-ban még a Japán Oktatási és Kulturális Minisztérium is bejegyezte. A szervezet létrehozásával elsősorban az Urasenke teaművészetet oktató és gyakorló személyek egyesítését; az Urasenke szabályok egységesítését; a tagok ill. al-szervezetek közti együttműködések segítését, ösztönzését; kutatások támogatását; a mindenkori nagymester által aktuálisan lefektetett új szabályok, eljárások szervezeten belüli hatékony terjesztését; valamint a globális közösség létszámnövekedésének elősegítését célozták megvalósítani. A cél tehát rendkívül sokrétű és nemes.

Az alapító nagymester, Sen Rikyu

Egy szó mint száz, egy óriás szervezetről beszélünk, mely minden Urasenke gyakorló számára háttérországot biztosít, s egyben egy csodálatos, egész világra kiterjedő közösséghez tartozás lehetőségét. A mi csoportunk is ennek a rendszernek, közösségnek a szerves része immár két évtizede, így ennek megfelelően végezzük mindennapi tevékenységünket is.

Az évfordulót rendkívül emelkedett formában volt lehetőségünk megünnepelni. Egyesületünk elnöke, Dr. Sűdy Zoltán kezdeményezte az együttműködést az ünnep megszervezésére vonatkozóan Őexcellenciája Otaka Masato Japán magyarországi nagykövete irányába, aki azonnal örömmel és készséggel fogadta a kérést, javaslatot. Ennek köszönhetően a 20 évvel ezelőtti, a tagozat bejegyzését bejelentő ünnepséggel megegyező módon, ismét a nagyköveti rezidencia csodálatos környezetében, a Nagykövetúr vendégszeretetét élvezve fogadhattuk vendégeinket egy visszaemlékezésre, valamint teaművészeti vendéglátásra.

A magyarországi japán nagykövet rezidenciáján megtartott 20.születésnapi ünnepségen a teaiskola tanítványai szolgálták fel a teát

Már maga az együttműködés, a helyszín, s a vendégek köre is különlegessé tette az ünnepet, mely érzést mi is próbáltunk tovább fokozni az előadás, a hálánkat kifejező tea felajánlás, majd a teaművészeti vendéglátás során is. A vendéglátáshoz összeválogatott magyar illetve japán kézműves és iparművészeti alkotások részleteiről, jelentéséről, az általunk átadni kívánt üzenetekről órákig lehetne mesélni.

Létrejött alkotásunk milyenségét sok más mellett ezek az apró részletek határozzák meg, így több mint 2 hónap előkészület eredménye volt az, amit vendégeink láthattak, hallhattak, tapasztalhattak. A meghívottak visszajelzése, a résztvevő Urasenke művésztársak (mesterek) véleménye alapján nagyszerű alkotás született. Ilyen visszacsatolás reményében folyt a kemény munka, így most az ünnep után valóban boldogság és elégedettség tölt el.

A 20.születésnapi rendezvényen készült csoportkép. A japán nagyköveti rezidencián a teaiskola tanárain és diákjain kívül számos prominens vendég
élvezhette a teaiskola múltját bemutató előadást és a különleges teaszertartást.

2. A kerek évforduló lehetőséget ad a visszaemlékezésre. Mikor és hogyan alakultatok meg, illetve mik voltak az előzmények?

Több tényező együttes fennállása kellett ahhoz, hogy a tagozatunk bejegyzésre kerülhessen. Ezek közül kiemelném a szaktudás jelenlétét, valamint az aktív diplomáciai kapcsolat meglétét.

2000-ig bezárólag 2 honfitársunk részesült a Nagymester kiotói intézményében olyan képzésben, melynek célja a kihelyezett tagozatok szakmai munkájának ellátására, vezetésére képes helyi emberek kitanítása. A szakmaiság tehát nem csupán a Nagymester által a régióhoz rendelt, képzések tartása céljából Európába delegált utazó mester által volt biztosított, hanem a Japánban képzett, majd hazánkba azonnal visszatérő magyar tanoncok révén is.

Másik tényező pedig a szoros diplomáciai kapcsolat megléte volt, ami többek mellett, a teaművészet iránt is érdeklődést mutató korábbi tokiói magyar nagykövet Dr. Sűdy Zoltán révén valósult meg.

A teaiskola tagjai

3. Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek az Egyesület életében?

A 2001 évi bejegyzést követően egy kívülről nézve kevésbé látványos, ám annál fontosabb időszak következett: a csoport bázisának erősödése. 2001, 2003 és 2006 években további 1-1 fő kapott meghívást a kiotói képzésben való részvételre, ezáltal a közösség magja fejlődésnek tudott indulni. A szaktudás, a tapasztalat egyre csak gyarapodott. Bár a forráshiány miatt, valamint a teaművészet oktatására alkalmas gyakorlóhely híján ekkor még nem tudtuk elindítani rendszeres, szisztematikusan felépített képzéseinket, ugyanakkor már ezen kezdeti időszakban is évről évre fokozatosan emelkedett a nagyközönség előtti bemutatóink száma.

Rajzó-Kontor Kornélia 2006-ban ösztöndíjasként tanulta Kiotóban a teaművészetet. A képen éppen a 16.generációs nagymesternek,
Sen Soushitsu Zabpusai Oiemoto-nak és feleségének szolgálja fel a teát

2005-ben és 2009-ben aztán nagy jelentőségű dolog történt: az Urasenke teaiskola 15. generációs Nagymestere, Sen Genshitsu Hounsai Daisosho hazánkba látogatott. A kiotói képzést megálmodó és a külföldieket a képzésbe meghívó mester 2009-ben az ELTE színpadán ülve sok száz embert buzdított szavaival és rendkívüli kisugárzásával az Urasenke teaművészet Magyarországon történő megismerésére, tanulására. Elég volt egyetlen megerősítő hívószó a missziójában való részvételre, én azonnal lázas munkába kezdtem. Köszönhetően annak, hogy ez a hívószó nem csupán az én fülemig / szívemig ért el, többen segítségüket ajánlották az elindulásban. Ezen felbuzdulva, a 2006-2007 évi japáni tanulmányaim, tapasztalataim alapján összeállítottam azt a képzési tervet, melyet követve 2010-ben elindítottam az első hazai teaművészeti tanfolyamot, s ami alapján idén a 11. kezdő szintű tanulócsoporttal is megkezdtem a közös munkát.

Daishosho első magyarországi látogatása 2005-ben. A Hősök tere adott otthont a tradicionális teabemutatónak

Teabemutató az ELTE-n 2009-ben, Daishosho nagymester 2. magyarországi látogatása alkalmával

2019-ben további két Nagymesteri látogatás volt a régióban (Bécs, Helsinki), melyeket szintén fontosnak tartok megemlíteni, hiszen ezek azok a jeles alkalmak, amikor a régió művészei, tea családunk tagjai nagy létszámban gyűlnek össze. Ezen találkozások márpedig nagyon fontosak a gyökereinkhez (Sen család) való kötődés és a regionális kapcsolatok időről-időre történő megerősítése, ápolása szempontjából.

Nagymesteri látogatás Bécsben

4. Az oktatásra és a tudás megosztására nagy hangsúlyt fektettek. Mik az eddigi tapasztalatok és milyen rendszerben zajlik a képzésetek?

Én mindig a képzést tekintettem csoportunk fő tevékenységének. A teaművészet elsajátítása, gyakorlása, majd a művészetünk által képviselt értékek és értékrend mindennapi életünkbe való átültetése az általam vizionált cél. Ennek a célnak a megvalósulásához márpedig (hitem szerint) az oktatás révén tudunk egyre közelebb kerülni.

Ennek ellenére nem elhanyagolható a külsős rendezvényeink, megjelenéseink száma sem. Pont a jubileum kapcsán vetettem számot és döbbentem meg én magam is. 2010 és 2022 között olyan mértékű intenzitásnövekedés figyelhető meg a tevékenységeinkben, melynek eredményeként most már heti gyakorisággal tanítok (csoportos / egyéni oktatás formájában), havonta legalább egy nagy rendezvényen tart a csoportunk teaművészeti bemutatót, évente átlagosan egy alkalommal dolgozunk együtt Japánból hazánkba érkező művész delegációkkal, s minden félévre jut egy külföldi szakmai továbbképzés is.

A tanítványok teabemutatót tartanak a budapesti Varga Márton japán kertben

A teaművészet a vendéglátásnak egy nagyon különleges formája. Lényege a harmónia, tisztelet, tisztaság és nyugalom megteremtése mind fizika, mind spirituális értelemben. Ilyen pillanatokra, bánásmódra márpedig nagyon sokan vágynak (mind?), egyre többen. Ezzel magyarázom azt, hogy ha egyszer ilyen élményben tudunk valakit részesíteni, az többnyire érdeklődést fog mutatni a művészetünk iránt. Az már más kérdés, hogy ezt megteremteni vendéglátóként nagyon nehéz. Alázat, türelem, rengeteg gyakorlás, fizikai és szellemei határaink feszegetése, az ego háttérbe szorítása ... ez mind-mind elengedhetetlen. Ez pedig már sokkal kevesebbek számára komfortos, kívánatos.

Teaművészetet tanulni egyet jelent azzal, hogy vendéglátóként megtanulunk létrehozni a fent felsorolt értékeket megteremtő tea összejöveteleket, vendégként pedig megtanuljuk értelmezni és befogadni a vendéglátó üzeneteit. Mindkét oldal szerves része művészetünknek, a tanulmányoknak.

Az érdeklődés tehát nagy a tanulás iránt. Azoknak a száma, akik azonban hosszútávon az Úton maradnak mindössze 10% körüli itt nálunk. Kevésnek tűnhet ez a szám, én mégis óriási eredménynek tartom. Azt kívánom, hogy legyen mindenki életében egy ember, aki ilyen élményben részesíti őt, hogy minden ember élje meg azt, amit a teaművészet ad, s akkor a Világ csodás hely lesz.

Kornélia a saját családjában is igyekszik továbbörökíteni a tradíciókat és a teakészítés tudományát

De visszatérve a kérdésre ... az oktatások eleinte csoportos formában zajlanak, később pedig egyénileg. Kezdőként megtanulja a vendégeskedés alapjait az érdeklődő; középhaladóként átül a vendéglátói oldalra, hogy elkészítse élete első csésze teáját a művészet szabályai szerint; aztán a haladó tanfolyamon elkezdjük árnyalni a vendéglátás szövevényes képét. A 3 tanfolyam jó esetben 1 év leforgása alatt befejeződik. Utána már egyénileg tud mindenki órára jönni, saját lehetőségeinek megfelelő intenzitással.

Az Urasenke rendszer az egyes órák anyagát, a képzés részleteit ugyan nem határozza meg központilag, a képzési szinteket azonban igen. A tanulmányok megkezdéséhez is már nagymesteri engedélyt kell kérnie a tanárnak saját tanítványa részére, s a magasabb szintekhez tartozó tudásanyag átadására is csak akkor jogosult, ha tanítványa ahhoz írásos engedélyt kap Kiotóból. A rendszerünk ilyen értelemben tehát szabványosított, a hierarchia, a jogosultságok jól definiáltak. Ez keretet, biztonságot, víziót ad mindenki számára, legyen egy tanuló akár itt hazánkban, akár Japánban, vagy akár Afrikában.

5. Az egész országban népszerűsíted a teaművészetet a tanítványaiddal. Hogy fogadják az itt Európában az érdeklődők a különleges japán teabemutatókat? Milyen visszajelzéseket szoktatok kapni?

1998-ban kezdtem teaművészetet tanulni, Azóta jó pár mester vett szárnyai alá és tanított arra, hogy Japánban és azon kívül milyen módon lehet ezt a művészetet prezentálni. Több mint fél ezer bemutató tapasztalata alapján igyekszem minden rendezvény alkalmával megtalálni a megfelelő módot művészetünk méltó bemutatására, s a megfelelő hangot az adott napi közönség megszólítására. Nagyon nehéz feladat ez, de mára a visszajelzések döntően rendkívül pozitívak. A rácsodálkozás, a megdöbbenés hangjai hallatszódnak általában. S ez a hang legtöbbször a síri csend maga.

S hogy mit látok és érzek minden alkalommal? A ráébredést, hogy a világ szép, adni öröm, kapni felemelő, s hogy a vendéglátó és vendége között létrejövő békés, nyugodt pillanatnál nincsen szebb és fontosabb.

Talán éppen ezért nem fogy az energiám, amit a teaművészet megismertetésébe és gyakorlásába fektetek 3 gyermek és munka mellett. Talán pont ezért töltök ezzel egyre több időt. ... mert pont ilyen pillanatokra vágyom én is, bármelyik oldalon üljek is.

Nem a magányunkban nyugodtságra lelés a cél, hanem hogy tiszteletteljes és tiszta (szívű és lelkű) hozzáállással ajándékba adjuk a a nyugodt pillanatot embertársainknak, mintegy magunkból sugározva, a másikra átragasztva azt. Ez olyan mint a tóba dobott kő ... hullámot gerjeszt, a békesség hullámát!

Elmélyülés a pillanat szépségében

6. Mesélj arról, hogy a nagymestered milyen a hitvallással képviseli ezt a művészeti ágat és hogy neked van-e saját megfogalmazott életfilozófiád, mely a teakészítés művészetével kapcsolatos?

Sen Genshitsu hitvallása és egyben mottója: „Peacefullness through a bowl of tea” (Békesség egy csésze teán keresztül). A második világháború borzalmait megélt ember ezen missziója mélyen a szívéből táplálkozik.

500 éve belháborús időkben jött létre a ma ismert teaművészet, mint önálló japán művészeti ág, majd kezdett elterjedni a japán emberek körében. 15 generációval később 2. világháborús tapasztalatai alapján született meg a gondolat Sen Rikyu alapító mester 15. generációs leszármazottjában a teaművészet világszerte történő szisztematikus terjesztésére vonatkozóan. Ismét háborús időket élünk. Mi, a tanítványok a misszióhoz való csatlakozás lehetőségét kaptuk meg, annak célkitűzésével együtt, s ezzel én maximálisan azonosulok. Segítők vagyunk, akik egy nemes célért tudunk tenni helyben, saját országainkban, saját honfitársaink körében. Ha sokan vagyunk, elegendő csupán kinyújtani a kezünket, s körbeérjük a világot ... békés kéznyújtással.

Teaszertartás a II.világháború alatt

7..Milyen személyes terveid vannak a jövőre nézve, és milyen fejlődési utat tartanál ideálisnak az Egyesületet illetően?

Tervem elsősorban fejlődni és fejlődni, teaművészként, azaz emberként. Valamint segíteni fejlődni másoknak. Azt gondolom, hogy nagyon jó úton haladunk. A közösségünk bővül, épül, erősödik. Elkezdődött egy öngerjesztő folyamat, a szép szépet szül. Elsődlegesen tehát fő célom, hogy ezt fenntartsam és haladjak tovább a megkezdett Úton, amely hiszem hogy jó irányba visz.

Másodlagosan pedig azon dolgozom évek óta nagyon elszántan, hogy méltó helyet teremtsek a fő tevékenységünk végzéséhez. Hiszem, hogy egy opera az operaházban előadva tudja leginkább azt az üzenetet közvetíteni, amit a szerzője szeretett volna. Hasonló módon, a teaművészeti vendéglátás is az arra a célra megalkotott helyen, a speciális architektúrájú teaszobában tud a legjobban érvényesülni. Nem azt mondom, hogy enélkül nem lehet átadni a mondanivalóját, sőt. Ugyanakkor hiszem, hogy egy ilyen hely segíteni tudna az üzenetünk még hatékonyabb átadásában. Szeretnék a tőlem telhető legnagyobb mértékben részt vállalni ebben a nemes küldetésben, s ennek érdekében teszem továbbra is minden nap, ami csak tőlem telik.

Ilyen egy tradicionális japán teaház