„Nem a képeslapok Japánja” – Interjú Cseh Dáviddal, a Vígszínházban látható Szélvész után is szép vagy című előadás szerzőjével

Egy évvel ezelőtt, 2022. január 21-én mutatták be a Vígszínház Házi Színpadán Cseh Dávid erősen japán tematikájú darabját, a Szélvész után is szép vagy című kétszereplős monodrámát. A szerző színházi dramaturg, a japán kultúra szerelmese, aki saját kutatásait és személyes élményeit is felhasználta a darab megírásakor. Azóta is műsoron van ez a különleges színházi kísérlet, amelyről alkalmam nyílt kérdezni az előadás dramaturgjaként is közreműködő szerzőt.

- Mikor írtad meg a darabot és mi adott ihletett hozzá?

Szerencsés vagyok, mert többször járhattam Japánban, de úgy érzem, hogy leginkább akkor ismerhettem meg ezt a világot, amikor fél évig kint élhettem egy kutatói ösztöndíjjal. Ez egy élményekben gazdag időszak volt az életemben: rengeteget jártam nó-színházba, különböző japánkertekbe, és eljutottam olyan kulturális és történelmileg is fontos helyekre, mint Kiotó, Nara, Nikkó vagy Hirosima. A Tokióban egyedül töltött téli hónapok különösen tanulságosak voltak, mert ott merült fel bennem a kérdés: hogyan élhetnek ilyen sokan, ennyire magányosan ebben a metropoliszban?

Ez a kérdés hazaköltözés után is foglalkoztatott, és utána több mint két évig gondolkodtam rajta, mielőtt úgy éreztem, hogy meg tudnám írni egy dráma formájában. Amikor elmeséltem dióhéjban Dino Benjaminnak a darab koncepcióját, azonnal rávágta, hogy szívesen elolvasná, és nekem – aki nehezen írok asztalfióknak – ez fontos első visszajelzés volt. 2020 nyarán végre megszületett a szöveg első változata, az elolvasása után pedig Benjamin szólt, hogy meg akarja rendezni. Ezek voltak a bemutató felé tett első, óvatos lépéseink.

Cseh Dávid (fotó: Bérczi Anna)

- Miért a rakugo műfaját választottad mintául?

Nagyon izgatott, ahogyan a színészek dolgoznak ebben a több száz éves színházi műfajban: egyedül ülnek a színpadon, és így játsszák el az összes karaktert, a történet narrátorát is, és az összes leírást, párbeszédet és apró viccet is ők adják elő. Hatalmas feladat egy színész számára – Szántó Balázs csodálatosan játszik a mi előadásunkban is! –, és az író számára is nagy kihívás. Emellett pedig a magányos rakugo mesélő képe együtt állt az én említett Tokió-élményemmel is: sok ember él együtt, mégis egymástól elvonultan, furcsán egyedül. Végül az előadásnak csak egy része hasonlít szigorú értelemben a rakugóra – de így is hatással volt az egész produkcióra ez a színházi forma!

Szántó Balázs (fotó: Juhász Éva)

- Ez lenne a darab üzenete?

Azt nem tudom, hogy ez lenne az üzenete. Az mindenesetre eszembe jutott munka közben, hogy valahogyan muszáj írni erről az egyedüllétről, hiszen ez nem csak Japánban érheti utol az embert, hanem bárhol máshol külföldön, sőt akár itthon, Budapesten is. Egyébként azért kétszereplős monodráma az előadás, mert fellép benne egy második karakter is: a kabuki színpadi segédeiről mintázott, feketébe öltözött Kovács Olivér. Az ő jelenléte még jobban aláhúzza ezt a problémát. Milyen az, amikor egy ilyen helyen, legyen bármilyen gyönyörű, magára marad az ember? És közben valahogy még sincsen egyedül?

Szántó Balázs és Kovács Olivér (fotó: Juhász Éva)

- Hogyan került a Vígszínház Házi Színpadára a Szélvész?

Nem tudtuk egy ideig, hogy hol mutathatjuk majd be az előadást, ezért nagyon hálás vagyok a Vígszínháznak azért, amiért látott fantáziát az anyagban és otthont adott a produkciónak a Házi Színpadon. Mint ahogy egy közönségtalálkozón is elmondtam, az eredeti koncepcióm valamilyen füstös pincébe juttatta volna az előadást, ahol legfeljebb pár tucat ember láthatta volna… A Házi Színpadon viszont esténként hatvan-hetven fő ül be a nézőtérre, és máig már több százan láthatták! Annak is nagyon örültem, hogy ilyen remek csapat hozta létre az előadást – különleges, közel sem szokványos feladványt kapott mindenki, és gyönyörű lett szerintem a végeredmény!

- Az előadásban több olyan megoldást használtok, amivel mintha a japán kultúra ismerőinek üzennétek. A díszlet, a japán nyelvi feliratok, a zenebejátszások, a szobaszám szimbolikus jelentése stb…Ez szándék volt? Foglalkoztatott a gondolat, hogy mit jelenthet az előadás a ’japános’ és ’nem japános’ nézőknek?

Cél volt, hogy minél hitelesebb legyen a darab, és hogy ne az itthon egyébként megszokott keletieskedésben merüljön ki az előadás. Az a szándék vezérelt írás közben, hogy az előadást nézve az emberek pár percig valóban érezzék magukat Japánban. De ez nem a képeslapok Japánja, hanem egy kis lakás, valahol Tokióban. A főszereplő Bence komolyan foglalkozik a japán kultúrával, így persze óhatatlanul sok mindennel találkozik, amire ráismerhetnek a ’japános’ nézők. A legfontosabb viszont az volt számomra, hogy azok is élvezzék az előadást, akik nem ismerik ennyire Japánt – ezért minden lényeges elemet elmagyaráz a közönségnek maga a darab. A többi pedig megmarad kikacsintásnak!

Szántó Balázs (fotó: Juhász Éva)

- Te hogyan kerültél kapcsolatba a japán kultúrával? Voltak mestereid, van kedvenc műfajod?

Mint generációm legtöbb tagja, gyerekként a tömegkultúra révén ismerkedtem meg Japánnal – később viszont nagy hatással volt rám a hagyományos japán nó-játék! A több mint hatszáz éves műfaj dramaturgiai elveiről írtam a színműs szakdolgozatomat, az ELTE-s doktori disszertációmban pedig már az esztétikai kérdéseivel foglalkoztam a dzso-ha-kjú ritmus kapcsán. Sokat köszönhetek Duró Győzőnek, a japán színházi műfajok hazai szakértőjének, aki régóta támogatja munkámat tanácsaival és hihetetlen szakmai tudásával. Rengeteget tanultam tokiói utam során Richard Emmert professzortól, a Kita nó-iskola színészétől és a kísérleti Theatre Nohgaku társulat egyik alapítójától is – többek közt azt, hogy egyhamar nem lesz belőlem nó-előadó!

- Mik a jövőbeli terveid?

Izgalmas időszaknak ígérkezik a következő év, mert több érdekes munkám is lesz. Dramaturgként dolgozom idén az Apertúrával és Király Dániellel, valamint Kulcsár Noémivel és Blaskó Borbálával is. Tavaly nyár óta foglalkozom tizenegy nó-dráma magyarra fordításával, amelyekből reményeim szerint kötet születhet majd a későbbiekben, és kinéz néhány tudományos konferencia is – természetesen mind szintén nó-színházas témakörben! De a tömegkultúrát és az ismeretterjesztést sem engedem el: közel tíz éve írok rendszeresen a Mondo Magazin anime- és kultúrarovatába, és ezt szeretném folytatni a jövőben is!

A Szélvész után is szép vagy című előadást tavasszal is megtekinthetik az érdeklődők a Vígszínház Házi Színpadán! A következő előadások március 10-én, március 21-én és március 29-én lesznek, 19:30-as kezdéssel. Bővebb információkért keressék fel a  www.vigszinhaz.hu  weboldalt. A szerzőt a davidcseh.academia.edu  webcímen érhetik el.