Japán egy császári sorhajóorvos szemével
Dr. Bozóky Dezső azon kevés szerencsések közé tartozott, akik a saját szemükkel ismerhették meg a 20. század eleji japán átlagemberek életét, a városok előkelő épületeit, természeti csodáit, hajóit és kikötőit. Bár sorhajóorvosként dolgozott, szenvedélye a fotózás volt, így az általa megörökített képanyagnak köszönhetően mi is hiteles korképet kaphatunk a szigetország múltjával kapcsolatban.
„Látogatás a Felkelő nap országában, Bozóky Dezső császári és királyi sorhajóorvos japáni fotográfiái” - ez a hivatalos elnevezése annak a budapesti Koltai galériában megrendezésre került kiállításnak, mely a Hopp Ázsiai Művészeti Múzeum segítségével jött létre.
Dr. Bozóky Dezső (1871 Nagyvárad – 1957 Budapest) az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének szolgálatában álló sorhajóorvosként 1907-1909 között jutott el távol-keleti vizekre. A huszonhat hónapon át tartó útja alatt több kelet-ázsiai országban, köztük Japánban is többször megfordult.
F.2004.598. Bozóky Dezső: „Nikkói szállodámban”, 1907.07.4-8, kézzel
színezett üveg dia, 8x8 cm
Így ír útikönyvében a szigetországban tett utazásairól:
„Japán! … Csaknem egy álló esztendeig tanulmányozhattam, keresztül-kasul bejárhattam és barangolhattam a csodás szigetbirodalmat, melynek szép bérceit legelőször csókolják minden reggel, a végtelen óceán fölött átsiető napnak aranyos sugarai. (…) Csodás Japán! (…) Öt napig éltem a nikkói szent hegyek között; öt napon át hallgattam a szent templomok gongjainak zúgását; öt napig élveztem Nikkó csodás szépségeit, még pedig mint kimonós, szalmaszandálos japán.”
F.2004.465., Bozóky Dezső: „Az O-Showa templom feljárata, Nagasaky”, 1908-1909, kézzel színezett üveg dia, 8x8 cm
Orvos lévén sokszor olyan helyekre is eljuthatott, ahol egy átlag turistát nem fogadtak volna. Utazása során elsősorban azokat a témákat, helyszíneket, látképeket örökítette meg üvegdiáin, amelyekről képi ábrázolás más formában nem volt elérhető, emiatt felvételei egyedülálló dokumentumértékkel is bírnak. Japán korabeli sokszínűségét kívánta megörökíteni, ezért az építészeti és természeti szépsége mellett a hétköznapi ember életképeit is archiválta a fotóival. Külön érdekesség, hogy a Meiji restauráció utáni időszakra jellemző „Nyugati nyitás” is tetten érhető a képeken, hisz feltűnik pl. a nyugati típusú kalapviselés, ruhaviselet vagy esernyőhasználat is, mely tovább segíti a korabeli sajátosságokkal kapcsolatos megértésünket.
F.2004.493., Bozóky Dezső: „Shimadzu herceg parkja, Kagoshima”,1908-1909, kézzel színezett üveg dia, 8x8 cm
A sorhajóorvos tehát páratlanul értékes fotóanyagot hagyott hátra az utókornak. Saját felvételezésű fotói valósághűek, olykor esetleges, kevésbé jó megvilágítású pillanatfelvételek is előfordulnak közöttük. A felvételek egyúttal a látottak és megéltek személyes interpretációi, de arról is árulkodnak, hogy milyen Japán-képet kívánt közvetíteni a korabeli magyar közönségnek. Élményeit újságcikkekben, valamint kétkötetes útirajzában örökítette meg Két év Keletázsiában címmel, mely szintén fontos forrást jelent a korabeli helyzet megismeréséhez.
F.2004.456., Bozóky Dezső: „Óceánjáró szenet vesz fel, Nagasaky”,1908-1909, kézzel színezett üveg dia, 8x8 cm
Japánról igyekezett hiteles képet alkotni, melyre jó példa könyvének előszava, mely így szól:
„A Japánt beutazó embereket két nagy csoportra lehet osztani, úgymint a japánbarátok és a Japánt vakon gyűlölő emberek táborára. Csodálatos, hogy e két véglet között alig-alig akadunk közép fokozatokra is. Tudják ám ezt mirólunk a japánok is. Egy yokohámai japán könyvkereskedésben egyszer két szép fényképalbumot láttam, egy ízléses azonos tokban. Japánról, meg a japánokról készült pompás fényképek voltak mindkettőben. Csakhogy míg az egyiknek lapjai azt mutatták, hogy milyennek látja Japánt az optimista, vagyis a japánbarát, addig a másik találó képekben mutatta be, hogy mit lát a bájos Nipponban a pesszimista, vagyis a mogorva, zsémbeskedő külföldi, aki a szépet és a jót nem akarja meglátni. Bájos tájképek, tiszta házacskák, művészies kertecskék, selyemruhás kedves babanők, udvariasan hajlongó barátságos emberek, köszöntöttek az első album lapjairól, míg a másikban ott láttuk a bútor nélküli, rideg japán szobát, melyben tisztességes európai … ember képtelen helyet foglalni, mert rögtön összehúzza a görcs a lábikráját ebben … a kuporgó helyzetben.”
Műgyűjteményének egy részét még életében odaajándékozta Bozóky a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak, fotográfiai gyűjteménye pedig halála után került be oda. Mivel a Múzeum fontos tudományos feladatának tekinti a náluk őrzött ázsiai történeti fotográfiák kutatását, sor került Bozóky Dezső fotóinak feldolgozására is. A 2016-ban megkezdett munka gyümölcsét láthatjuk most ezen az unikális kiállításon.
A Japánban felvételezett mintegy 100 db fotóból a kiállításon szereplő 52-t a kiállítás kurátora és a Kolta Galéria vezetője, Katkó Tamás válogatta ki. Az eredetileg 8x8-as méretű, kézzel színezett üveg diák digitalizálása és magas minőségű retusálása is szintén a galériavezető munkáját dicsérik.
A kiállítás 2023. júmius 30-ig látogatható.
Helyszín: Kolta Galéria – Háló Közösségi és Kulturális Központ
1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
Nyitvatartás:
hétfő – péntek, 14:00 és 18:00 óra között
A borítókép adatai:
F.2004.561. Bozóky Dezső: „A Fuzsijama Tamano ura felől”, 1908-1909,
kézzel színezett üveg dia, 8x8 cm
A cikket Merényi Krisztina japán szakértő, a Kakehashi blog tulajdonosa írta.