A keleti tusfestészet népszerűségének titka Magyarországon
Németh Ágnes festő, szobrász munkásságát hosszú évek óta kísérem
nagy figyelemmel. Mindig ámulatba ejtett egyedi gondolatvilága és újszerű
látásmódja. Csodálattal nézem alkotásait és követem a szakmai sikereit.
Kapcsolódási pontunk a japán kultúra szeretete és tisztelete. Ágnes nemrégiben
tanítani kezdte a keleti tusfestészetet. Legnagyobb meglepetésére folyamatos az
érdeklődés. Egy közös beszélgetésben próbáljuk megfejteni a titkot, hogy vajon
mi lehet olyan vonzó a legkülönbözőbb emberek számára e különleges keleti
festészeti ágban?
Kakehashi: Nagyon sokszínű munkát végzel
képzőművészként hosszú évtizedek óta. Hogyan fogalmaznád meg az alkotói éned
lényegét és mi az, ami meghatározza a művészi alapállásodat?
Németh Ágnes: A természeti népek, a keletiek, az indiánok léttel
kapcsolatos gondolkodásmódja mindig is otthonos volt nekem, s ez mostanra
tudatosult is a vizuális jegyzetlapjaimon, vagyis az alkotásaimban.
Szeretem szabadon használni az anyagokat, folyton kísérletezem új
dolgokkal. Rátaláltam például a különböző színű földekből készített festékekre,
melyeket én magam bányászok ki a legelképesztőbb helyekről. A földet megtöröm,
szitálom és így kapom meg a tiszta, természetes színpigmenteket, melyekkel
aztán be tudok vonni fonott szobrokat, installációkat. Számtalan egyéni és
csoportos kiállításom, nemzetközi megjelenésem és publikációm volt az elmúlt
évtizedek alatt. Munkásságomról a holnapomról tudhat meg többet az olvasó. www.nemethagnes.hu
Németh Ágnes földképe
Kakehashi: Mikor kerültél először kapcsolatba a Japánnal és a japán
művészeti ágakkal?
N. Á.: A Képzőművészeti Főiskolán láttam először egy
valaki által behozott könyvet a japán sungákról (az ukiyoe műfajhoz
kötött erotikus témájú képek). Akkor még a kényes részek ezüst folttal voltak kitakarva.
Lenyűgözött az a képi nyelven megszólaló finomság, erotika és természetesség.
Később egy Hiroshige albumot láttam - az ő munkáiba azonnal beleszerettem, és
minden fellelhető könyvet, irodalmat megszereztem a munkásságáról. Innen már
gyűjteni kezdtem a fametszeteket tartalmazó könyveket és a keleti tusfestészet
gyöngyszemeit. Hangsúlyoznom kell viszont, hogy az egésznek a gyökere, alapja,
a keleti létszemlélet mindig is otthonos volt számomra.
Kakehashi: Mikor kerültél először kapcsolatba a tusfestészettel?
N. Á: Először fametszetekkel foglalkoztam sokat, figyeltem a csodálatos
képi nyelvüket és a magam számára hatalmas felfedezéseket tettem belőlük. Ebből
egyenesen következett, hogy a tusfestészet is bevonzott. Előbb elemeztem, és tanultam
később készíteni kezdtem őket. Elhatároztam, hogy a több szabadidő és online
tanítás mellett komolyan, teljes alázattal nekiállok a festésnek, és az alkotói
folyamat által, a gyakorlatban is elkezdek ismerkedni ezzel a képi nyelvvel és szellemiségével.
Sokkal több lett ez nálam, mint puszta kíváncsiság---kijelenthetem, hogy eddigi
alkotói életemben ettől kaptam a legtöbbet és úgy érzem, hogy a mai napig folyamatosan
tanít engem.
Németh Ágnes: Tusfestménye
Kakehashi: Mi fogott meg a tusfestészet világában?
N. Á.: Egyre jobban vonzott, utaztatott lelki testvéreim világa. A
felszín mögötti mindent átjáró rendszerek, a meditatív üres terek és történések
tagolása, ritmusa, fókuszai-- -a síkra terült téri világ, számomra új
eszköztára jelent meg. A járvány alatt kezdtem el közös alkotónapokat tartani,
melyekre nem várt módon folyamatos érdeklődés van.
Kakehashi: Mit gondolsz miért szeretik annyira ezt a művészeti ágat?
Miért vonzódnak a klasszikus keleti tusfestészeti ábrázolási módhoz?
N. Á.: A legkülönbözőbb foglalkozású, pozíciójú emberek érdeklődnek a
keleti tusfestészet iránt. Engem is meglepett és gondolkoztam a miérteken. Először
többnyire a felszínen látható ábrázolás ragadja meg őket – a gyönyörűségesen
szép és letisztult képi megjelenítés, a harmonikus és diszharmonikus elemek
komplexitása. Aztán az alkotás folyamata közben megérzik a mélyebb összefüggéseket,
melyek valami primerebb, természetes létviszonyt közvetítenek. A keletieknek
sikerül ezt a létviszonyt olyan vizuális nyelven közölni, hogy a legkisebb
mikrovilágon keresztül is érezzük a világ nagy egész, mindent átjáró
rendszereit. Mindezt a síkban való ábrázolás egyszerűségével és nagyszerűségével.
Gondoljunk csak a gyerekekre, akik még éppen csak közelítenek a külső fizikai
világhoz, vagy az egészen idősekre, akik már elkezdtek távolodni attól, ők mindannyian
síkban ábrázolnak!
Kakehashi: Miben más, mint a többi festészeti
irányzat, illetve mit találnak benne közelinek és ismerősnek alkotás közben?
N. Á.: Az alkotó szinte meditatív állapotba kerül az alkotás során. A
választott téma képi megjelenítése, a szimbólumok rendszere, megszólítanak
minket és valamit felidéznek rejtett énünkből, a térről, az időről, a fényről,
a meditatív csendről---lehetőséget adva ezen kapcsolatok egységének átélésére. A
képtér tagolása , ritmusa főkuszai.
akár—elgondolkodtathatnak a saját napjaink tagolásáról, ritmusáról és
irányainkról. Ezzel megtörténik a szinkronizáció. Néma kommunikáció,
nonverbális visszajelzés a megfestett kép által. Szavak nélküli, vizuális üzenetet
kapunk, hogy mi a ténylegesen fontos számunkra, merre tartunk, mire vágyunk, és
milyen dolgokat kellene átértékelnünk. Megtörténhet a fókuszváltás és az
elmozdulás, ezért számít önismereti gyakorlatnak is, és ez benne a csoda.
Németh Ágnes tusrajza
Kakehashi: Szerinted, hogy hat az európai/ magyar ember gondolkodására a
zen szellemiség?
N. Á.: Mindenképpen átértékelődnek az igazán fontos dolgok. A zen megtanít
minket lelassítani és ezt a szó legjobb értelmében értem, mert nincs hová sietni.
Minél jobban sietünk, annál kevésbé
érjük utol magunkat. Tanuljuk meg szeretni a csendet, a befelé figyelést,
amely más utakat nyit meg, mint amiket a felszínen tapasztaltunk eddig.
Fókuszáljunk a jelenre és éljük meg a pillanatot, az apró örömöket és a lényegi
dolgokat. A lineáris szemléletmód helyett- ahol az ember ural mindent a
világban - törekedjünk a partneri gondolkodásra. Pl. ne uralkodni akarjunk a
természet felett, hanem éljünk annak részeként alázattal.
Kakehashi: Hogy tudja adaptálni a zen bölcsességeket és életszemléletet
egy
európai/magyar ember a hétköznapokban? Milyen pozitív változásokat érhetünk el
a saját életünkben, ha a zen tanításokat követjük vagy akár, ha tusfestészettel
foglalkozunk?
N.Á.: A keleti képeken a
tagolásnak, a ritmusnak, az ürességnek és a történésnek az arányát, az
irányokat és a fókuszokat kell elsődlegesen megfigyelni. Alkotás közben pedig megélni
és megérezni az elsődleges természetben működő rendszereket a mindennapi
életünk rohanásában egy olyan tükör, amelybe belenézve
átértékelődhet a világhoz való viszonyunk. A képtér és a mi
életterünk valahol, ugyanaz, és a keleti szemlélet, ami a képeket átjárja rámutathat a
torzulásainkra - mennyire figyelünk befelé vagy mennyire csak a bélpoklos
fogyasztás külső felszínén éljük meg saját vágyainkat, a körülöttünk zajló folyamatokat,
önmagunkat. Talán inspirál arra, hogy belül keressük a kérdéseinkre a
válaszokat és ne kívül.
Kakehashi: Szerinted miért jó tusfestészetet tanulni
vagy a keleti gondolkodásmóddal foglalkozni a tapasztalataid alapján?
N. Á.: Úgy gondolom a keleti tusfestészetet- ami
elérhetőbb, mint a fametszetek készítése- tanítani kell, mert olyan
inspiratív információkat közvetít az alkotói folyamat megélésével,
amely egy sokkal harmonikusabb világ felé való törekvést
eredményezhet a személyes életekben is. Minél több embernek kellene megélnie
teremtő önismereti folyamatokat- nonverbális módon / mely nem minősít,
mégis kommunikál/, mert ez segít önmagunk egyedi értékeinek, jellegének
felismerésében, irányaink megtalálásában, később pedig ezen értékek, mások felé
áramoltatásában.