Szolnokon tevékenykedő japán karmester kapta meg idén a Japán Külügyminisztérium rangos díját

Izaki Masahiro karmester urat 2007-ben ismertem meg, amikor megválasztották a Szolnoki Szimfonikusok vezető karmesterévé és a város fő-zeneigazgatójává.  Japán tolmácsként az elmúlt tizenhárom év alatt számos magyar-japán projektben dolgoztunk együtt, és a munkakapcsolaton kívül jó barátságot is kötöttünk. Az óriási népszerűségnek örvendő japán művészt már több díjjal jutalmazták Magyarországon, mostani elismerését viszont a Japán Külügyminisztériumtól kapta.

Kakehashi: December 1-én jött a hír, hogy Te is a Japán Külügyminisztérium idei díjazottjai között vagy. Hogy fogadtad a bejelentést?
Izaki Masahiro: Valójában én már régebben kaptam értesítést a Külügyminiszteri díj odaítéléséről, de a pandémiás helyzet miatt csak most decemberben került sor a hivatalos bejelentésre. Őszinte örömmel fogadtam a hírt, azóta is boldogságot és meghatódottságot érzek.

Kakehashi: Minden évben odaítélik ezt a külügyminisztériumi elismerést, de kiket és mi alapján választanak ki pontosan?
I. M.:A rangos elismeréssel olyan személyeket és csoportokat jutalmaznak, akik nagymértékben erősítik Japán, valamint a különböző országok közötti baráti kapcsolatokat. A Külügyminisztérium minden évben kiválasztja azokat a személyeket vagy társulásokat, akik a nemzetközi kapcsolatok különböző területein aktívak, és hozzájárulnak Japán és a külföldi országok közötti baráti kapcsolatokhoz. Idén összesen 172 személyt és 65 csoport kapott elismerést. Én a japán-magyar kapcsolatok ápolásáért és elmélyítéséért kaptam a díjat.

(A díjazottakról itt lehet bővebben olvasni:    
https://www.mofa.go.jp/mofaj/press/release/press6_000706.html, 
https://www.hu.emb-japan.go.jp/itpr_hu/minister_award2020hu.html  )

Kakehashi: Maestro mikor és milyen okból jöttél először Magyarországra?
I. M.: Idén van pont a 25. évfordulója annak, hogy először Magyarországra látogattam. 1995-ben az MTV által meghirdetett VIII. Nemzetközi Karmesterverseny miatt jöttem, amit sikerült is megnyernem. A verseny után először a Szombathelyi Zenekar művészeti vezetője lettem, majd 2007-ben kineveztek a Szolnoki Szimfonikusok vezető karmesterének és a város főzeneigazgatójának.

Tolmácsként munka közben a Maestroval (Izaki Masahiro karmester mellett japán operaénekesek, Senju Akira zeneszerző, és Danyi Zsuzsi, a Szolnoki Szimfonikusok kulturális referense)

Kakehashi: Nagyon nagy múltja van a kapcsolatodnak Magyarországgal és a magyar zenészekkel. A több évtized alatt mi volt a legfontosabb, amit megtapasztaltál és megtanultál itt nálunk?
I. M.: Mint azt Te is tudod, a karmester a munkája során nem ad ki hangot, és nem szólal meg. A kórus tagjai a hangjukkal, a zenekar zenészei pedig a hangszereikkel adnak ki hangokat a saját érzéseik, érzelmeik alapján. Számomra mindig a legfontosabb feladat ezeket a sokféle érzelemből fakadó hangokat a lehető legegységesebbé és legharmonikusabbá tenni. Viszont mindannyian emberek vagyunk. Van, amikor jól mennek a dolgaink és van, amikor nehézségeink adódnak. Van, hogy jól érezzük magunkat, és van, amikor nem. Nekem mindig ezeket az eltérő emberi érzéseket figyelembe véve kell törekednem arra, hogy az adott zenemű általam megálmodott előadásmódja a lehető legjobban megvalósuljon. Ennek a fontosságát és a képesség elsajátítását a szolnoki zenekaromtól tanultam meg. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor a különböző érzelmek egyesülnek, harmóniába rendeződnek és megszületik egy csodálatos zenei előadás. 
Amit viszont nagyon sajnálok az az, hogy az idő elteltével hiába kerülök egyre jobb barátságba a magyarokkal, úgy érzem, hogy a magyar nyelvtudásom még mindig nem megfelelő a mélyebb kommunikációra. Törekszem arra, hogy a hiányosságaimból lefaragjak, és egyre jobban tudjak magyarul beszélgetni mindenkivel.

Kakehashi: Úgy gondolom, hogy a jelenlegi pandémiás időszak a Zenekar életét és a koncertezést is érintette. Milyen a Te jelenlegi helyzeted, és milyen terveid vannak a jövőre nézve?
I. M.: 2020. márciusa óta az összes zenekari szereplést lemondták. Ez év októberéig nem is térhettem vissza Szolnokra. Most már azt is tudom, hogy a decemberi koncerteket is lemondták. Azt várom, hogy újra minden visszaálljon a régi kerékvágásba, és ismét koncertezni tudjunk. Szeretnék újra sokat dolgozni, sok koncertet tartani.

Kakehashi: Mit üzensz a rajongóidnak, a koncertre járó közönségednek?
I.M.: Huszonöt év telt el az első nemzetközi verseny óta ... Ez idő alatt folyamatosan dolgoztam itt, és japán karmesterként ismert meg az ország.  Tudom, hogy sokan várják, hogy újra meghallgathassák az előadásomat. Remélem, hogy mihamarabb visszatérhetek Magyarországra a kedves közönségemhez, a szeretett zenekaromhoz és zenészeimhez. Nagyon várom a találkozást és a közös zenélést! Kérek Mindenkit, hogy várjon rám türelmesen, hamarosan újra találkozunk