Hidat szeretnék építeni Európa és Ázsia zenei kultúrája között! - interjú Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművésszel
Farkas Gábor fiatal kora ellenére szinte mindent elért már a szakmájában. Én tizenöt évvel ezelőtt ismertem meg a Szolnoki Szimfonikusok japán koncertturnéján, melyen tolmácsként vettem részt. Gábor végzős Zeneakadémista volt akkor, és a zenekar szólistájaként mutatkozott be a japán közönség előtt. Be kell valljam, azonnal lenyűgözött a kivételes zenei tehetsége és "első hallásra" beleszerettem a végtelenül kifinomult előadásmódjába. Hálás vagyok a sorsnak, hogy barátjaként nyomon követhettem szárnyaló karrierjének eddigi, főbb állomásait.
Kakehashi: Öt éves korod óta zongorázol, és fiatal korod ellenére egész Európában, Ázsiában, de Amerikában is óriási karriert futottál be. Japán feleségeddel, és két fiú gyermekeddel négy év után tértél vissza Japánból haza, hogy elfogadd a Zeneakadémia felkérését. Jelenleg, a szólista karriered mellett, a Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének tanszékvezetőjeként segíted a tehetséges zeneakadémisták mindennapjait. Mikor kezdtél el érdeklődni a zenei pálya iránt, és melyek voltak a főbb állomásaid itt Magyarországon
Farkas Gábor: Már gyermekkorom óta világos volt számomra, hogy a zenével, azon belül is a zongorával szeretnék foglalkozni. Persze, a különböző sikerek a versenyeken és szereplések alkalmával további erőt adtak abban, hogy egyre jobban elmélyítsem tudásomat, és a zenének szenteljem az életemet. Első fontos állomásként talán a sikeres Zeneakadémiai felvételi vizsgámat említeném, aztán sorra jöttek azok a hazai és nemzetközi versenyek, díjak, amik tovább lendítették a zenei karrieremet.
Kakehashi: Milyen versenyek indították el a hazai és a nemzetközi karrieredet?
Farkas Gábor: Szinte minden verseny, amin részt vettem valamilyen módon hozzájárult a pályám pozitív fejlődéséhez. Legfontosabbak között emelném ki a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt és a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyét, melyek főként a hazai karrieremet indította el, a nemzetközi áttörést pedig a weimari Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny megnyerése jelentette. A verseny után rengeteg koncertmeghívást kaptam Európa és Ázsia-szerte, és a zenei világban fontos fesztiválokon volt alkalmam bemutatkozni, valamint neves külföldi zenekarokkal és karmesterekkel játszani. Ezek a kapcsolatok szerencsére a mai napig aktívak, és örömmel fogadom el a felkéréseket. Ehhez kapcsolódóan, az pedig külön megtiszteltetés, hogy a soron következő weimari és a budapesti Liszt verseny zsűrijében foglalhatok majd helyet. Érdekes tapasztalat lesz a másik oldalról követni a versenyt és segíteni a fiatal generáció fejlődését.
Kakehashi: Hogy ismerkedtél meg a japán feleségeddel?
Farkas Gábor: Feleségemmel, Yukival a Zeneakadémián találkoztam, Dráfi Kálmán osztályába járt. A diploma megszerzése után egy éves posztgraduális részképzésre jött a Liszt Akadémiára tanulni. Aztán az egy évből kettő lett és a folytatás már ismerős.
A család
Kakehashi: Hogyan indult el a japán karriered?
Farkas Gábor: Ahogyan említetted, a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral játszottam először Japánban, Chopin e-moll Zongoraversenyét, valamint Bach f-moll Zongoraversenyét. A turnét követő évben a szervezők visszahívtak Yamagata prefektúrába szóló és kamaraesteket adni, valamint elvittek Tokióba is, ahol bemutattak jó néhány koncertszervezőnek. A kapcsolatom Japánnal innentől kezdve aktív lett, és azóta is minden évben volt alkalmam ott játszani.
A TCM (Tokyo College of Music) igazgatójával is az egyik tokiói szólóestemen ismerkedtem meg. Eljött meghallgatni, és a következő évben meghívott mesterkurzust tartani, ami szerencsére nagyon jól sikerült. A következő évi kurzusra már kétszeres, az azt követő évire pedig már nyolcszoros túljelentkezés volt. Emiatt még plusz napok beiktatásával sem tudtam mindenkit meghallgatni. A kurzus résztvevői sorsolással döntötték el, hogy a felkínált plusz napokon kik tudnak az óráimon részt venni.
Kakehashi: Milyen felkérést kaptál és miből állt a munkád?
Farkas Gábor: A TCM kinevezett professzori állást kínált fel két évre, ami Japánban nagy ritkaságnak és megtiszteltetésnek minősül. Az egyetemen mindamellett, hogy én voltam az első európai kinevezett professzor zongora szakon, bőven a legfiatalabb is. Japánban ezt a pozíciót kb. 55 év fölött szokták a kollégák megkapni, amitől én majd’ húsz évvel voltam fiatalabb. Aztán a két éves kontraktus lejárta után hosszabbítottunk még két évet, majd most, miután a Zeneakadémián elnyertem a tanszék vezetői pozíciót, vendégprofesszorként folytatom a tokiói tevékenységemet.
A munkám során az egyetem zongorista hallgatóit oktattam, és oktatom ma is, igaz, ma már nem napi rendszerességgel. Emellett az Egyetem doktori iskolájában is tanítottam, és előadásokat tartottam, főként Lisztről, Bartókról, Dohnányiról, Liszt magyar tanítványainak kompozícióiról stb. Egyszóval a Magyar Zenei Kultúrát próbáltam akkor is, és most is népszerűsíteni és terjeszteni. 
Tanítás közben
Kakehashi: A japán karrierrel párhuzamosan Amerikában is új lehetőségek nyíltak meg előtted. Mesélj erről egy kicsit!
Farkas Gábor: Az amerikai koncertmeghívások a New York Concert Artists által kiírt verseny megnyerése után kezdődtek el. A verseny fődíja egy debütálás volt a New York-i Carnegie Hallban, emellett pedig egy lemez elkészítése a Steinway Recordsnál a New York-i Steinway Hallban. Szerencsére a lemeznek is, és a Carnegie Hallban való bemutatkozásomnak is nagyon jó visszhangja volt az amerikai szaksajtóban. Így később felkértek, hogy a Steinway Hallban is tartsak egy lemezbemutató koncertet, majd arra is, hogy a továbbiakban vegyek részt a NYCA által kiírt verseny zsűrijének a munkájában. Mindezt megkoronázta, hogy a Steinway New York-i és hamburgi képviselete a megtisztelő Steinway Artist címmel tüntetett ki.
New York mellett játszottam más városokban is, kurzust és koncertet tartottam/adtam a New York-i Bard College-ban, a Los Angeles-i Biola University-n, az Oberlin College-ban. Ezt követően a New York-i Classical Bridge Festival keretén belül további meghívásokra került sor, játszottam a Lincoln Centerben, a Merkin Hallban és a Steinway Hallban is.
A New York-i Classical Bridge Fesztiválon a Manhattan School of Music professzoraival.
Be kell vallanom, borzasztóan sajnálom, hogy tavaly a pandémia miatt a New York-i fesztivál nem kerülhetett megrendezésre. Két évvel ezelőtt olyan csodálatos művészekkel volt alkalmam együtt játszani, mint pl. Stella Chen, a legutóbbi Erzsébet Királynő hegedűverseny győztese, vagy a Juilliard School of Music és a Manhattan School of Music neves professzoraival.Az pedig külön öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy olyan neves művészek mellett tarthattam kurzust a fesztiválon, mint Pinchas Zuckerman, Richard Goode, Matti Raekallio és még hosszasan sorolhatnám...
Kakehashi: A Japánban eltöltött évek alatt milyen eredményekre vagy a legbüszkébb?
Farkas Gábor: Talán a legbüszkébb arra vagyok, hogy meghívásokat kaptam neves fesztiválokra, mint például a Sendai Classic Festival-ra, a Kirishima Festival-ra, a Kanazawai Spring Festival-ra stb. Ezen kívül Kyotoban nekem ítélték oda az Aoyama Music Award-ot, ami az “Év koncertje” díja a Barock Saalban.
Természetesen szólista pályám eredményei mellett említeném azokat a sikereket, melyeket a növendékeim értek el különböző versenyeken. Ilyen volt a Hamamatsu Nemzetközi Zongoraverseny díja (Takashi Yasunami), a PTNA verseny nagydíja ( Shota Kaya), a Londoni Liszt Verseny első díja ( Keishi Suzuki), a Japán Bach Verseny nagydíja (Matthew Kaung), és a lista még korántsem ér véget.
Aoyama Music Award - Díjátadó
Kakehashi: Hogy tudnád jellemezni a jelenlegi japán zenei kultúrát? Mekkora az európai klasszikus zenének most a presztízse Japánban?
Farkas Gábor: Japánban a klasszikus zenének hihetetlenül nagy presztízse van. Szeretik és tisztelik a művészeket, valamint nagyon gazdag a zenei élet is. Véleményem szerint a klasszikus zene jelenleg Ázsiában fantasztikusan virágzik, bár a gyökere mindig Európában lesz. Talán éppen emiatt van az, hogy minden ázsiai zenész igyekszik Európában, vagy Amerikában tökéletesíteni a tudását.
Kakehashi: Milyen a japán zenetanárok felkészültsége, és milyen színvonalon játszanak a mai fiatal, japán zongoristák?
Farkas Gábor: A legtöbb művésztanár Európában, vagy Amerika legjobb egyetemein képezte magát, és hosszú időt töltöttek el külföldön. Éppen ezért nagyon sok kollégám remekül beszél angolul vagy németül. A fiatal zongoristák átlagszínvonala rendkívül magas, nem említve a különleges tehetségeket, akikkel nekem is volt módon foglalkozni az Egyetemen. Sorra nyerik a legnagyobb versenyeket a világban, teljes mértékben jogosan. Különösen a nagyon tehetséges muzsikusokra nem illik már az a régi sztereotípia, miszerint gépiesen játszanak. Nagyon sok értékes, érzékeny kifejező készséggel megáldott fiatal zenésszel találkoztam, akiknek mindemellett nagyon magas a technikai felkészültsége is.
Dedikálás a rajongóknak a Sendai Classic Fesztiválon
Kakehashi: Mennyiben más kint koncertezni Neked, mint itthon Európában?
Farkas Gábor: A Japánban tartott koncertek rendkívül jól szervezettek, a koncerttermek és a zongorák állapota pedig egyszerűen csodálatos. A japán precizitás itt is megnyilvánul. A közönség általában nagyon visszafogott és csöndes, ami sok esetben nagyon inspiratív a színpadon lévő művésznek, mert csöndben jobban lehet fókuszálni, elmélyülni a darabokban. Viszonylag ritka a “standing ovation” az álló vastaps, de ha ezt sikerül elérnie a művésznek, az nagyon jó érzés. Amit nagyon szeret a japán közönség, az az, amikor a művész bemutatja a műsorát, beszél a közönséghez, mert így emberként is egy kicsit közelebb kerül egymáshoz a művész és a közönsége. Ezt először nekem kicsit nehéz volt elfogadni, mert Európában inkább hagyjuk, hogy a zene beszéljen helyettünk, de Ázsiában mások a szokások, amibe szintén bele lehet tanulni. Sőt a végén már annyira megszoktam, hogy még élveztem is.
Kakehashi: Szeptember óta vagy újra Magyarországon. Pontosan milyen szakmai feladataid vannak?
Farkas Gábor: Nagyon megtisztelő feladat, ugyanakkor nagy felelősség is egyben, hogy a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékét vezethetem. Szerveznem kell a tanszék életét, és jövőjét, ezzel egy időben pedig igyekszem segíteni a növendékek fejlődését. Ebben a pandémia sújtotta helyzetben ez most nem egy könnyű feladat, de örömmel csinálom. Mindamellett természetesen készülnöm kell a koncertjeimre, melyeket jelenleg főként streamelve hallgathat, illetve láthat a közönség, ami művészként egy új kihívást jelent a számomra. Be kell vallanom, nagyon hiányzik a közönség jelenléte.
Pandémia alatt a koncerteket csak online lehet hallgatni
Kakehashi: Milyen terveid, álmaid vannak a jövőre nézve?
Farkas Gábor: Terveim között szerepel, hogy közelebb hozzam az ázsiai és európai kultúrát. Szeretném, ha egy hidat tudnék építeni a két földrész közé. Valamint örülnék, ha a pályám ugyanolyan szép ívben haladhatna előre, ahogy az eddigiek során tapasztalható volt. Szeretnék sok új darabot megtanulni, eljátszani, tovább fejlődni. Ugyanakkor feladatomnak érzem, hogy segítsek a jövő generációjának a zenei fejlődésében. Remélem, a klasszikus zene minél szélesebb rétegben lesz jelen a jövőben!
Farkas Gábor gyönyörű zongorajátékát legközelebb a március 3-i online koncertjén hallgathatjuk meg. Jegyek az alábbi linken érhetők el:
https://online-azongora.jegy.
Az interjút Merényi Krisztina japán tolmács, újságíró, a Kakehashi blog tulajdonosa készítette.