10 éve a kokeshi babák bűvöletében
Tóth-Vásárhelyi Réka- új művésznevén Renka- pontosan 10 éve alkot japán fababákat. A kerek évforduló mellett szimbolikus jelentősége van annak is, hogy a művésznő most lett 45, japán mestere pedig pontosan a duplája, vagyis 90 éves. A szimbólumok átszővik teljes művészeti tevékenységét is. Célja, hogy alkotásaival megnyissa az emberek szívét az élet természetes, egyszerű, illékony és tökéletlen ajándékainak szeretetére és tiszteletére. Az évforduló kapcsán beszélgettünk az egy évtizedes időszak történéseiről, és arról a kiteljesedési folyamatról és változásról, aminek mottóját a művésznő saját maga így fogalmazta meg: „A magyar iparművészettől a nemzetközi képzőművészetig, Rékától Renkáig.”
Kakehashi: Kérlek mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jellemeznéd magad? Ki is vagy te?
Renka: Azt hiszem erre a kérdésre a sablonos szakmai válasz az lenne, hogy kokeshi, japán fababa készítő iparművész. A privát életem válasza az lenne, hogy házas, 2 gyermekes anyuka, állatokkal körülvéve.
Azonban, ha a külső réteg szirmait kibontom, valószínűleg ennél sokkal összetettebb, és még számomra is ismerkedési fázisban lévő, jelenleg „bőr ruhát” viselő, intuitív, kíváncsi lélek vagyok. Persze nem szeretném már az elején elijeszteni az olvasókat, ezért inkább folytatom a szakmai bemutatkozással.
Gyermekkoromban, a szomszédjainkon keresztül, olyannyira magával ragadott a japán kultúra, hogy minden álmomat ezen a távoli szigetországon képzeltem el. Nagyon hosszú volt az út odáig, mert csak jóval később az itthoni, művészeti diplomáim megszerzése után sikerült egy kutatási ösztöndíjjal kijutnom a Kobe Egyetemre 2002-ben. Ekkor végképp beleszerettem szinte mindenbe, ami japán. Rengeteget tanultam a világról és önmagamról is Japánon keresztül, no meg persze itt találkoztam először a kokeshi babákkal is. Bár akkoriban még nem tudtam, hogy sorsunk örökre megpecsételődött!
Az első kiutazásom után majdnem 10 évre kezdtem el kokeshi babákat készíteni és idén pont 10. éve, hogy szenvedélyes elhivatottsággal festem őket.
Renka munka közben
Kakehashi: Milyen gondolatokat indít el benned az idei 10. évforduló?
Renka: Azt hiszem a 10. évforduló felvezetőjeként mindenképp meg kell említenem, hogy a 2020-as év karanténja alatt, elindult bennem egy külső és belső átalakulásra való igény. Akkor úgy tekintettem erre az változásra, mint a gubójából kibújó pillangóra. Tavaly rengeteg ilyen témájú babát festettem, de a nagy pillangót, amit az átalakulás végére tervezek még nem fejeztem be. Őszintén szólva azt gondoltam pont egy éve, hogy ez egy gyorsabb folyamat lesz, de mint ahogy a pillangót sem lehet erőszakkal kiszedni a bábból, mert életképtelen lesz, így engem is türelemre intett ez az időszak.
Most viszont a tavaszi napéjfordulóval egyidőben, úgy érzem itt az ideje, hogy szépen lassan elkezdjem próbálgatni az új szárnyaimat. Ehhez nagyszerűen előkészítette a sors a kifutópályát, hiszen a 10 000. kokeshi megfestése után, egy évtizede ezen a művészeti úton haladva megújulhatok. Hálával tölt el ez a folyamat a nehézségek ellenére is, hiszen rengeteget tanulhatok, fejlődhetek és izgalommal, várakozással tölt el, hogy mit hoz magával a változás lehetősége.
Kakehashi: Hogy idézed föl a kezdeteket?
Renka: Visszatekintve a kezdetekre, azt látom, hogy azért volt fantasztikus ez a sorsszerű találkozás a kokeshikkel, mert ezen az úton soha, egyszer sem éreztem az erőltetést vagy a blokkolást. Olyan sima, gördülékeny és felfele ívelő volt a kokeshi babáimmal töltött idő, mintha fentről vezettek volna, egyszerűen hazataláltam. A japánoknak erre az érzésre van egy szép kifejezésük, ez a KAIKA, ez az a pillanat, amit nem terveztem, csak kipróbáltam, örömet okozott, így folytattam tovább, egyre nagyobb lépésekben és végül kivirágzott. Persze volt összehasonlítási alapom, hiszen előtte más munkáimban is akadtak sikereim, de azok rengeteg energiával, akadállyal és folyamatos nehézséggel jártak.
Kakehashi: Azt mondtad nekem, hogy a 10 év alatt nemcsak a babákat faragtad, hanem magadat is. Milyen átalakulásokat, változásokat tapasztaltál meg magadon emberként és művészként?
Renka: Ha már említettem az imént a KAIKA-t, akkor itt ismét előhozakodnék egy japán kifejezéssel az IKIGAI - jal, mert ezekről mostanában sokat olvasok önmagam keresésének útján. Az IKIGAI szabad fordításban talán a „lét indoka”, vagy az örök tevékenység boldogsága is lehet. Ez az az érzés, amikor tudod mi a küldetésed, miért vagy itt a Földön. Régóta kutatom a válaszokat az univerzum titkaira és nagyon megörültem, mikor ezeket az egyszerű, ámde mindent magukba foglaló kifejezéseket megtaláltam. Ráleltem egy csodaszép képletre is, ami azt hiszem teljes mértékben elárulja azt a metamorfózist, amit a kokeshik készítése során éltem meg:
IKIGAI + KAIKA+ idő = MANKAI
Az a pillanat, mikor tehetségedre rátalálsz, minden időt, energiát és lelkesedést beleadva ennek élsz, majd ez a munka meghozza a gyümölcsét és boldogságot ad neked és másoknak is.
Talán itt tartok most, még tisztogatom életem azon részeit, amit már feleslegesen cipelek, de azt hiszem ez már a folyamatnak csak a csinosítási része.
Most először árulom el nyilvánosan, de új nevem is lett, Renka 蓮華, amit Aoki Ryoka青木蓼華 mesterem is inspirált, mivel Japánban ez egy bevett szokás, hogy a mester nevének egy kanji-ját a tanítvány megkapja, a Ryoka-ból a „ka” szótagot ő is a mesterétől kapta és most én is átörökítettem. A Renka jelentése lótusz-virág -ragyogás. Remélem méltó leszek erre névre!
Készítettem hankót, azaz pecsétet is az új nevemmel, amit szeretnék majd a babáimra is rátenni, esetleg beleégetni.
A Katagami Kokeshi brand is új arculatot, logót és megjelenést kap, a honlap, illetve a közösségi oldalak is felújítás alatt vannak.
Kakehashi: Meséltél nekem a szimbólumok szeretetéről, és arról, hogy milyen fontos számodra a spiritualitás. Hogy jelenik meg ez a babákkal végzett művészi munkádban?
Renka: Azt hiszem ez a művészeti munka spiritualitás nélkül nem működne, hiszen az anyagba próbálok lelket faragni, festeni, amit minden külső és belső rezdülés befolyásol. Az intuícióimat követve alkotok. Fontosak a szimbólumok, a belső üzenetek, inspiratív gondolatok. Egy baba készítésénél megnézem először a fa "lelkét", mert a fadarab is hozza magával a lelkületét. Ráhangolódom a készítés folyamatára és csatornává válok. A kezemen az alkotás közben valami átfolyik a babákba. A kész alkotásban együttesen testesül meg a „japán szívem” és a „magyar lelkem”.
A kokeshik története, múltja is tele van a babákba vetett hit útján kialakult szokásokkal és szertartásokkal. Gyógyító erővel bírnak, védelmet adnak tulajdonosának. Sok legenda szól erről. Több mint 250 baba fajta létezik a szigetországban, mindnek van spirituális üzenete, hiszen a test-lélek összefüggését az ősi Japánban tisztelték és alázattal áldoztak előtte. Még napjainkban is megrendezik ezeket a szertartásokat. Például január elsején Yajiróban, a kokeshi készítő mesterek az év legjobban sikerült babáját köszönetként máglyán áldozzák fel. Ma is nagy ereje van a babáknak, és ezt nem csak én tapasztalom!
Nagy örömömre több, kokeshi mesternek rendezett shinto szertartáson is részt vehettem már, ahol áldást kaptam a munkáimra, és köszönetet mondhattam mindezért. A szimbólumok használata a japán kultúrának pedig szerves része, hiszen az évszakok változásával mindent befed az éppen aktuális természeti jelképek megjelenítése, a gasztronómiától kezdve az öltözködésen át, az élet összes területén. A fababáim díszítéseit is ennek megfelelően alakítom, természetesen így rengeteg többletjelentést hordoznak, olyan ez, mint valami titkosírás.
Kakehahsi: A kokeshi babák készítése számodra egy kifinomult, összművészeti kifejezési mód. Benned milyen lelki folyamatok játszódnak le alkotás közben, illetve szerinted mit kap az az ember tőled, aki hazaviszi a babádat?
Renka: Az önkifejezésre készülő babák lenyomatai egy adott életszakaszomnak. Valamit kiadok magamból és az elkészült babával útjára engedem. Az úton lenni, vagyis a babakészítés folyamata a fontos számomra, nem feltétlenül csak a cél. Idővel én is folyamatosan alakulok, vagyis párhuzamosan a babákkal faragom magamat is. Az alkotásaim mindegyikébe egy részemet bele kell tennem, hiszen az éppen aktuális lelkiállapotomat tükrözik. Mérgesen vagy kellemetlen érzésekkel képtelen vagyok festeni, egyszerűen olyankor nem megy, hozzá sem fogok. Azonban a szenvedélyt, érzelemdús állapotokat robbanásszerűen szoktam áttranszformálni. Ilyen élmény volt legutóbb a Főnix babám, aminek az alapját, más esetben sose tettem még ilyet, háromszor csiszoltam le és festettem újra az elmúlt 2 évben, majd egy elviselhetetlennek tűnő belső késztetéssel pár óra alatt, előkészületek nélkül megfestettem, ami számomra egy katartikus élmény volt.
Azonban az eladásra készített babáim festése közben igyekszem minél többet mantrázni, hogy békét és szeretetet sugározzanak az új otthonukban. Sokszor pozitív üzeneteket hordozó japán nevet adok nekik. Szerencsére számos hazai és nemzetközi kokeshi gyűjtő is vásárol nálam és a lelkesedésük, várakozásuk mindig inspirál, hogy valamivel meglephessem őket.
Főnix baba
Kakehashi: Milyen főbb mérföldkövei voltak az eddigi szakmai életednek?
Renka: Az első talán az volt, amikor 2015-ben minden idők első külföldijeként díjat kapott egy kokeshi babám a 57. Japán Nemzeti Kokeshi Versenyen.
A következő évben, 2016-ban a kreatív kokeshi kategóriában a fődíjat, a Japán Kereskedelmi és Iparügyi Miniszter díját kaptam meg. Ekkor találkoztam Jennifer McDowell amerikai antropológussal, aki a kokeshi készítő mesterek társadalmi szerepét kutatja és azt mondta, hogy egy nagy falat döntöttem le, nőként, külföldiként egy ilyen masszívan felépített, maszkulin rendszerben. Meg kell jegyezzem, itt úgy éreztem, hogy rendkívül nagy felelősséget is felvállaltam ezekkel a díjakkal, hiszen sokszorosan túl kell teljesítenem a mércét, hogy méltó lehessek ezekre az érdemekre!
Abban az évben még két nagy dolog történt, meghívást kaptam Shibukawába, a kreatív kokeshi kiállításra, majd ott megismerkedhettem Aoki Ryoka-val, az első női kreatív kokeshi mesterrel!
2017-ben már a Nemzeti Kokeshi Versenyen kívül a Tokióban megrendezésre kerülő Kreatív Kokeshi versenyre is meghívást kaptam, ahol szintén azóta évente díjazzák a munkáimat.
2019-ben egy nagyon megtisztelő megbízást kaptam a Tokiói Magyar Nagykövetségtől, mégpedig azt, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 150. évfordulójára készítsem el a kulturális különbségeket és hasonlóságokat is bemutató babapárt, amit utána emlék ajándékként adott a követség számos prominens személynek, többek között a japán császári udvarba is került közülük.
Az elmúlt években számos japán kokeshi múzeumban és egyetemen volt kiállításom és előadásom, ami nagyon nagy öröm számomra.
2020-ban Aoki Ryoka mesteremmel, aki a 90. születésnapját ünnepelte, én pedig pont a felét, Tokióban a Sugamoi Buddhista szentély kiállítótermében a Magyar Nagykövetség rendezésében volt közös kiállításunk. Ez meghatározó élmény volt mindkettőnknek, főleg, hogy a járvány miatt a kiutazásom nagyon egyedi, körülményes és kalandos lett.
Fődíjat nyert öltőztetős fababa
Kakehashi: Mi inspirál legjobban jelenleg?
Azonban a sok-sok párhuzamosan futó munkáim közül talán két kiemelkedő téma közül az egyik, a magyar népviseletek bemutatása fababákon. Eddig 54 tájegység ruháját festettem meg, de még jó pár hátra van, később szeretnék majd könyvet is illusztrálni velük. Célom, hogy a tradíciót beilleszthessem a mai modern környezetbe és élettérbe, emiatt a forma- és minta - redukciót nagyon érzékenyen kell kezelnem, hogy az eredeti értékéből ne vesszen el semmi, mégis kompatibilis legyen a kor szellemével.
A másik témám pedig a női sorsok bemutatása lenne, ami a bájon kívül a lélek valódi arcát hivatott bemutatni, minden hozott és gyűjtött fájdalmával együtt.
Magyar népviseletek
Kakehashi: Milyen jövőbeli céljaid, kihívásaid vannak?
Renka: Szerencsére a Japánban szervezett kiállításaim most is folyamatosan látogathatóak, mivel ott nem volt szükség még a múzeumok bezárására, de sajnos Magyarországon régen nem volt kiállításom, azonban, ha lesz rá újra lehetőség, a megújult külső és belső tartalommal szeretnék bemutatkozni.
A pandémia kezdete előtt Rácz Ibolyával a kokeshi babák történetéről készítettünk egy képes, művészettörténeti albumot, amit aztán a lezárások miatt sajnos még nem sikerült megfelelőképpen bemutatnom, úgyhogy várom a japán rendezvények újranyitását.
És elég sok könyv kezdemény, többek között egy japán spirituális regény is várja a fiókban, hogy borító kerüljön rá!
Könyv a kokeshi babákról
Kakehashi: Hogyan tudnád megfogalmazni a művészeti missziódat?
Renka: Ezt röviden két gondolatban tudom megfogalmazni.
Szeretném a két ország kultúráját még közelebb hozni egymáshoz a kokeshi babákon keresztül, és mint ahogy az elején is említésre került, szeretném alkotásaimmal az emberek szívét megnyitni az élet természetes, egyszerű, illékony és tökéletlen ajándékainak szeretetére és tiszteletére.
Szlogenem: A Japán népművészettől a kortárs babaművészetig, a kokeshi-től a KAKO-ig.