Testbeszéd és gesztusok a japán kultúrában

Egy ország jobb megismeréséhez fontos a nyelvi kommunikáció mellett a nonverbális jelek megismerése és értelmezése is. A japánok imádnak testbeszédet használni, de sok gesztus eltér az európaitól. Érdemes elsajátítani őket, mert ismeretükkel könnyebb lesz a japán kultúra megértése is.

A testbeszéd alapja Japánban: a meghajlás

A legelterjedtebb japán testbeszéd, amellyel Japánban találkozni fogunk, az a meghajlás. Ez nemcsak a tisztelet jele, hanem a köszönésé is, legyen a partnerünk barát vagy idegen. Nem meghajolni vagy nem megfelelően meghajolni nagy illetlenség, ezért különösen fontos a megfelelő mozdulatsor begyakorlása.

Tehát, hogyan hajoljunk meg Japánban?

Egyenes testtartásból induljunk ki és felsőtestünket döntsük 45 fokos szögben előre. A dőlés foka sokszor az alá-fölérendeltségi viszonyt is mutatja, így többféle lehet, de az már jó, ha az alapszabályt követjük. A férfiak a kezüket oldalt, a testük mellett, míg a nők általában a testük előtt összekulcsolva tartják. Vigyázat! A meghajlást akárhányszor megismételjük, akkor a partnerünk is követni fog miket, és így nagyon elhúzódhat a hajlongás

"Mutass magadra"

A külföldiek furcsának találhatják, de Japánban az emberek az arcukra mutatnak, amikor önmagukról beszélnek. Míg nálunk Európában megszokott, hogy a kezünkkel a mellkasunkra mutatunk, ezzel szemben, ha Japánban valaki önmagáról beszél, akkor a mutatóujjával az orrára mutat.

A "Gyere ide" japán kézmozdulata

A "Gyere ide" kézmozdulat Japánban egyedülálló. A hívott személy felé emelik a tenyerüket, majd gyorsan mozgatják az ujjakat összezárva lefelé és maguk felé. Más országokban ez a gesztus pont fordítva van. Nyitott tenyérrel fordulunk ahhoz, akit hívni akarunk, és vagy az egész kézfej vagy gyakran csak a mutatóujj mozog a testünk irányába.

Viszlát!

A tenyér függőlegesen áll nyitva a partner felé, az ujjak felfelé nyújtva. A kezet gyorsan kell jobbra-balra kell mozgatni. Gyakran kíséri az angol nyelvből átvett “bye-bye” köszönés ezt a formát. Mi magyarok teljesen ellentétesen, kezüket tenyérrel lefelé, fel-le mozgatva integetünk.

Keresztezett karok (X jel) - negatív, tiltó kifejezés

Ha Japánban belépünk egy étterembe, ahol nincs szabad hely, akkor a felszolgáló gyakran formál X-et a kezeiből, vagyis mutatja, hogy sajnos nem tud hellyel kínálni minket. Más helyzetekben is például, ha valaki tévesen a kijáraton akar bejutni valahová a bejárat helyett, vagy ha valahol valamiféle tilalom van - például egy nemdohányzó területen valaki dohányzik, akkor gyakran találkozhatunk a keresztezett karok jelével. Egyszerűen fogalmazva, ez valamilyen negatívumot, elutasítást vagy ellenzést jelez.

Ehhez a gesztushoz tartozik egy másik jelentés is:

„Kérem a számlát! Ilyenkor viszont elég a mutatóujjainkat keresztezni és a felszolgálóra nézni jelezve, hogy fizetni szeretnénk.

A japánok imádnak testbeszédet használni, melyek jelentése eltérő lehet a mienktől. Az ujjakkal történő számolás pl. ilyen lehet.

Számolás

A japánok pont fordítva használják számoláskor a kezüket, mint nálunk szokás. Amíg mi ökölbe szorítjuk a kezünket, és egymás után nyújtjuk ki az ujjainkat (hüvelykujjtól kisujj felé haladva), addig Japánban a kinyújtott ujjakat csukják le szintén hüvelykujjtól kisujj felé. Ha ötnél tovább számolnak, ugyanazt a kezüket használják, csak az ujjakat ekkor már sorban, egyesével kinyújtják.

Számok mutatása

Kezünket ökölbe zárjuk, s ha egyet szeretnének mutatni, akkor felemeljük a mutatóujjunkat. Ha kettőt szeretnénk mutatni, akkor a mutató-és középső ujjunkat nyújtjuk ki és így tovább. Öt után már a másik kezünkre is szükségünk lesz.

Női személy mutatása ujjal

Ha valaki a kisujját felemeli az mindenképpen valami női vonatkozást takar. Gyakran használják vicces tv reklámokban, a diákhumorban. Jelentheti a barátnőt, de nős férfi szeretőjét is.

Peace- a béke vagy győzelem jele

Ez a kézjel régebben a „ Peace” vagyis a béke jele volt, de most már csak ritkább esetben van ilyen tartalma. Ma már általában fényképezkedésnél használják pózolásként a japánok. A siker jeleként is ismert, ha valami nehéz kérdést sikerül megválaszolni, vagy valamit sikerült jól befejezni. Elsősorban a diákok körében elterjedt, akik ezt a külföldiek üdvözlésére vagy az egymás közötti bohóckodáskor használják.